Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

tett, sokkal inkább görög eredetű, hogysem szellemével és nyelvével alkalmas volna a gall-római népeket megnyerni aZ evangéliumnak. Az odaküldött misszionáriusok neveit kegyelettel őrzik az érdekelt városok. Szent Gatianus Toursban, Szent Trophimus Arlesban, Szent Pál Narbonneban, Szent Saturninus Toulouseban, Szent Dionysius Párizsban, Szent Stremonius Clermontban és Szent Martialis Limogesban buzgólkodott a kereszténység terjesztésén.

Valamennyinek nehéz terepe volt és kemény küzdelmet kellett vívniok a pogánysággal, amely, mintha csak valami titkos erő biztatását érezte volna, felvette a harcot a kereszténységgel és akadályokat gördített a terjedése elé. Mivel ennek a kornak története meglehetősen homályos, azért a vértanúk életéről és haláláról szóló és egymásnak ellentmondó sok legendát meg kell rostálnunk. De így is a hősiesség megható példái tárulnak elénk és Szent Dionysius, az első párizsi püspök, nem az egyedüli, aki életével fizetett bátorságáért. Decius, Valerianus, Maximianus üldözései azonban véget értek. Constantius Chlorus1 és utódai alatt a gall egyház újra lélekzethez jutott. Körül1 ‘Maximinus Herculius, miután feleségül vetette vele mostohalányát, 293-ban örökbefogadta és Gallia császárává tette. A szelid és igazságszerető uralkodó csak részben engedte végrehajtani Diocletianus kegyetlen rendeletét. Meghódította Britaniát és 305-ben Maximinus lemondása után egész Nyugat uralkodójává lett. Meghalt 306-ban,

30