Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

volt, aki Szmimából jött Pothinusszal, s az üldözés után összegyűjtötte a szétszórt keresztényeket. Irenaeus maga is Szent Polycarpus tanítványa volt. ő állította helyre a megzavart békét, véget vetett a hosszantartó húsvéti vitának1 és tevékenységével meg írásával1 2 gátat vetett a gnosztikus eretnekség terjedésének. Több zsinatot tartott, ami azt bizonyítja, hogy a kereszténységnek Gallia különböző vidékein már megvolt a szervezete. Sok más kereszténnyel együtt ő is áldozatul esett Septimius Severus üldözésének 200 körül. Irenaeus halála után a hitélet is ellanyhult, s ez a hanyatlás meglehetős sokáig tartott. Párizsi Szent Germanus, aki a VI. században élt, Szent Radegundhoz intézett levelében azt írja, hogy Szent Márton előtt a keresztény tanítás Galliában alig volt ismeretes. A hitélet azonban már a III. század közepén virágzásnak indult és ez a fellendülés távolabbról előkészítette Szent Márton apostoli tevékenységét. Szent Fabianus pápa, aki Gallia iránt különös érdeklődést tanúsított, hithirdetőket küldött oda. Lehet, hogy a pápát elhatározásában az a felfogás vezérelte, hogy a lyoni egyház, mely egyébként a keresztény ügynek oly nagy szolgálatot

1 Az ázsiai egyházak hús vét napját a zsidó szokás szerint tartották. Mivel gyakorlatukhoz mereven ragaszkodtak, Viktor pápa kiközösítéssel akarta őket sújtani, de Irenaeus kérésére elállott szándékától.

2 Adversus haereses libri quinque. MG. 7.

29