Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Kilencedik fejezet: Pannonia sacra

megyét Szent Mártonról nevezte el. Megfogadta, hogy kultuszát székvárosában és egyházmegyéjében ismét feleleveníti. A szülőváros jogcímén 1779 június 7. felterjesztésében a királytól Szent Márton-ereklyét kért és kapott.1 Szemináriumát kápolnájával együtt, ahol az ereklyét őrzik, ugyancsak az ő tiszteletének szentelte. Székesegyházul a régi vártemplom helyébe hatalmas Máría-dómot emelt s ennek kereszthajóját Sabaria két nagy püspökének emlékével örökítette meg: egy-egy oltárt emelt Szent Quirinus vértanúnak, aki ide jött meghalni és Szent Márton hitvallónak, aki innen indult el élethivatására.

Szily kegyeletes gondolatát a XIX, század hitközönbös szelleme formalizmusba merevítette. Egyetlen felbuzdulás gyanánt jegyezhetjük fel a nyolcvanas évekből Hidasy püspök gondolatát, aki a szeminárium kápolnáját kibővítette, művészi festményekkel díszítette és a szimbolikus művészi csoportozatot középpontjába az egyházmegye dicsőséges pártfogóját állította. Elhatározásával jelezni akarta kormányzási elvét: Szent Márton szellemében az egyházmegyének apostoli lelkületű papságot nevelni.

1 Weilen der hl. Martin Bischof zu Steinamanger geboren ist und dessen Andacht so wohl in meiner Stadt, als gantzer Dioezes ausbreiten wolle. Szbhelyi ppi levélt. I. Kurrens iratok.

250