Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Kilencedik fejezet: Pannonia sacra

Üj szint és elevenséget hozott az egyházmegyei kultuszba a jelen század elején Mikes János püspök gondolata, aki a toursi érsektől a szentnek szülővárosa részére jelentékenyebb ereklyét kért. Lelke előtt az az eszme lebegett, hogy az ereklye 'birtokában a szombathelyi székesegyház „Szent Márton szentélye legyen és odavonzza a híveket, hogy Védőszentjük példáján buzduljanak és érdemeiben gazdagodjanak; az egyházmegye papsága pedig nála keressen vigasztalást és erényes életén buzdulva, magára öltse Krisztust, akit a papok gyöngye, a dicsőséges Főpap szíve mélyéből szeretett".1 A toursi apostoli helytartó, káptalanéval egyetértve, teljesítette a kérést és a nagyobb ereklyék közül a három koponyacsont-részlet egyikét Szombathelynek adományozta.

Mikor a toursiak Mamoutier megszentelt földjén még egyszer körülhordozták és ünnepélyesen átadták nagylelkű ajándékukat, azt kívánták, hogy a kegyeletes osztozkodás, mely szintén Szent Márton szellemét szimbolizálja, sokasítsa meg tiszteletét, s a megajándékozott Pannonia úgy szeresse szülöttjét, mint Gallia szereti apostolát.

Az ereklyét egyházmegyei küldöttség hozta el, a püspök pedig 1913. június 15-én országos méretű ünnepélyesség keretében Szent Márton

1 Szombathelyi püspöki levéltár 1912. dec. 22. — V. ö. Szent Márton ereklyéinek hazahozatala. Szombathely, 1913.

251