Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Kilencedik fejezet: Pannonia sacra

ban össze abban a felajánlásban, melyet 1904-ben a rend főapátja vésetett márványba, s helyezett el a toursi bazilika kriptafalán, a szentnek sírja mellett: „Gyermekkori hazádból hozzuk hódolatunkat, csodákkal ékes sírodhoz. Oltalmazz minket mindenkoron, dicsőséges Szent Márton! Segítsd valósulásra törekvésünket, jóságos Atyánk, hogy hozzád hasonlóan hűséges szerzetesek lehessünk."1

Szombathely „hajdan kiterjedt város, az ország kulcsa és kapuja... a XVI. század elején mezővárossá törpült és nagy szegénység által anynyira lehanyatlott, hogy hajdani nagyságának nyomai alig látszanak. Lakossága azonban változatlan vallásos érzelemmel viseltetik Szent Márton toursi érsek iránt, kinek hazája és születéshelye.“1 2 A köztudat is elválaszthatatlan kapcsolatban tartja Szombathelyt Szent Márton emlékével. Az 1579. évi szombathelyi zsinat önérzetes kegyelettel emeli ki a tárgyalás színhelyét, mint Szent Márton püspök hazáját.3 A XVI. század végén, noha rossz karban, még áll a középkori Szent Márton-plébá-1 De patria quae Te vidit puerum, veneramur Hunc sanctum tumulum prodigiis celebre.

Nos semper, Martine, fove. Pater, annue votis Quo monachi simus fide tui similes.

2 Dipl. 9. febr. 1525. eppi Joann. Goszthon.—P. Gregoriancz: Brev. Rer. Hung. Schoenvisner 275—278.

3 Acta et const, dioec. Jauriensis Sabariae patria S. Martini eppi habitae. Pragae, 1579.

247