Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Kilencedik fejezet: Pannonia sacra

szent helyen a százados magyar múltnak áhítatát szívják lelkűkbe. Buzgóságukat dicsőítő beszédek tartják ébren, amelyek azonban aZ utókor számára nem maradtak fenn. Jellemző tünet, hogy a XVIII. század folyamán a bencés rend több jeles szónokkal dicsekedhetett, akik sok szentről hagytak hátra prédikációkat, de Szent Mártonról egyet sem.1 A monostor Védőszentjének ünneplése veszít korábbi fényéből és Szent István tiszteletének engedi át az elsőbbséget.

A múlt század közepén a magyar bencés rend új Szent Márton-officiumot vezetett be, melyet magyar rendtársak szerkesztettek. A lectiok tudományos szabatossággal és hűvös tárgyilagossággal merítik ki a szent élettörténetét, de nélkülözik az ódon legenda meleg költészetét és bájos virágillatát. Ugyanezt érezzük a klasszikus felépítésű himnuszokban. A múlt század második felében a pannonhalmi monostor Toursból kért és kapott ereklyét,1 2 hogy a rendtagok és zarándokok áhitatát élessze. Nagy ünnepélyességgel ülték meg Szent Márton halálának másfélezer éves fordulóját.3 Szent Benedek magyar fiai anyakolostoruk 900 éves szellemét hordozzák és mint őseik, ők is Márton lelki fiainak érzik magukat. A népes család egyetemes áhítata és gyermeki szeretete dob-1 Erdélyi V. 432—455.

2 Lecoy i. m. 73. — Erdélyi VI. A 231.

3 Erdélyi VI. B 930.

246