Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Kilencedik fejezet: Pannonia sacra

vonalban a multat, hanem a barokszellem irányában építette tovább. Kultuszának középpontjába állította a nemzet reményét, a Patrona Hungáriáét. Utána a katolikus és magyar jelleg kidomborítására, elsősorban az apostolfejedelmek és két magyar király, Szent István és Szent László tiszteletét terjesztette. Ekként Szent Márton egykori kultusza is háttérbe szorult, irányvonala törést szenvedett és a nemzet egyetemében is elgyengült. Hozzájárult VIII. Orbán pápa 1642. évi egyetemes ünnepredukciója, amikor Szent Márton ünnepe nálunk is kimaradt a parancsolt ünnepek sorából. Következésképen a nép közvetlen részvétele is kikapcsolódott a kultuszból, és Szent Márton tevékeny ünneplése a búcsúnapokra szorítkozott.

A következő századoknak mindinkább idegen lesz a nagy püspök egyénisége. Művészi emlékeket már nem az egyetemes lendület létesít, hanem elvétve egyes donátorok, s azok is inkább a bárok művészet koncepcióit akarják érzékeltetni, mint bensőséges áhítatot kelteni. Példa rá a pozsonyi dóm huszár-Mártona, az a monumentális szobor, melyet Esterházy Imre hercegprímás megrendelésére Donner Rafael készített 1734-ben. A bárok festészet néhány maradandó alkotással élénkíti a hanyatló kultuszt, köztük legkiválóbbak Dorfmeister és Maulbertsch alkotásai.

Mindazonáltal a nép hagyományos vallásossága nem maradt hűtlen múltjához. Együgyü sza244