Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hetedik fejezet: Szent Márton halála

jöttek hozzá és oldalt akarták fektetni, hogy jobban tudjon pihenni, de nem engedte. — Hagyjatok, úgymond, testvéreim, hadd néz­zem inkább az eget, mint a földet. Szegény lelkem­nek ez az útja, hadd szárnyaljon Ura-Istene felé. E szavakra megpillantotta az ördögöt, aki ott ólálkodott a fekvőhelye mellett. A szent keményen rászólt: — Mit ácsorogsz itt, kegyetlen fenevad? Raj­tam nincs keresni valód. Ábrahám kebelébe jutok. Ezek voltak utolsó szavai, azután kilehelte lel­két. Arca átszellemült, természetfölötti fény tün­dökölt rajta. Meghalt 397 november hó 8-án, vasárnap. Ezt azt adatot több szöveg összevetéséből álla­pítjuk meg. Sulpicius Severus egyik esemény el­beszélésénél, amely 385-ben vagy 386-ban történt, Szent Mártont hetvenesnek1 mondja, ami annyit jelent, hogy hetvenedik évében volt. Toursi Szent Gergely pedig aZt írja róla, hogy meghalt életének nyolcvanegyedik, püspökségének huszon­hatodik évében.1 2 Ha mindezt összevetjük születési és püspökké szentelési adataival, akkor halálát a 397. évre kell tennünk. Ez az év Atticus és Cesarius konzulságának éve, már pedig Toursi Szent Gergely 1 Dial, II. 7. Martino iám septuagenario. Maximus csá­szár feleségének jámborságáról és alázatosságáról szól ez az elbeszélés. 2 Hist Franc. I. 43. De miraculis S. Mart. I. 3 190

Next

/
Thumbnails
Contents