Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hetedik fejezet: Szent Márton halála

dog, hogy befejezi életét, megkoszorúzza munkáját és békességet ad Egyháznak.1

Candes kies fekvésű falu a Loire és Vienne összefolyásánál, körülbelül ötven kilométernyíre Tourstól.1 2 Öreg embernek az akkori viszonyok közt terhes vállalkozás odautazni. Márton mégis útra kelt kíséretével, melyhez több tanítványa is csatlakozott. Mindenki meg akarta mutatni, mennyire ragaszkodik mesteréhez, aki már nem sokáig lesz köztük, A hátralevő rövid időben mindegyik igyekezett kihasználni jelenlétét és társaságát.

A Loire mentén haladtak. Márton ezúttal is kedves közvetlenséggel társalkodóit, s beszédét példákkal és a természet köréből vett hasonlatokkal élénkítette. A folyóvíz tükrén vizimadarak hintáztak és zsákmányra lestek.3 Vijjogva szálltak fel, a levegőben keringtek, majd ismét lecsaptak és

1 Licet finem dierum suorum non ignorasset, proficisci tamen ob istius modi causam non recusavit, bonam hanc virtutum suarum consummationem existimans, si pacem Ecclesiae redditam reliquisset. Sulp. Sev. Ep. III. ad Bassulam.

2 ‘Candes = condates = confluens. — Szent Márton a ledöntött pogány szentély helyébe templomot építtetett Szent Mauricius tiszteletére és a plébánia vezetését szerzetesekre bízta. Cf. Henri Bas: Candes. Tours 1897. — Lecoy i. m. 341.

3 Mergos in flumine conspicatur piscium praedam sequi et rapacem ingluviem assiduis urgere capturis. Sulp. Ibid.

186