Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

ne tudná, hogy az üldözésekben nagy szerepe szokott lenni a kapzsiságnak?

Mártonnak nem tetszett a dolog. Érezték ezt az Ithacus-pártiak s mivel sem arra nem volt reményük, hogy megnyerjék a maguk felfogásának, sem arra, hogy hathatósan ellensúlyozzák tekintélyét, azért mindenképen távol akarták tartani. A városból nem merték kitiltani, de legalább föltételekhez szerették volna kötni bejövetelét. Elmentek tehát Maximushoz és azt a tanácsot adták neki, küldje eléje megbízottait olyan értelmű üzenettel, hogy csak úgy jöhet be a városba, ha ünnepélyesen kijelenti, hogy a Trierben összegyűlt püspökök békéjével jön, A császár küldöttei eléje mentek és átadták az üzenetet. Márton röviden csak annyit válaszolt: Én Krisztus békéjével jövök. Ez a válasz aligha elégítette ki őket, mert ez körülbelül annyit jelentett: Békét akarok, hogyne, de tudom a kötelességemet. A követek azonban legalább látszatra elegendőnek tartották, és a püspököt beeresztették a városba. Lehet, hogy restelték is az akadékoskodást. Annál kevésbbé tetszett Maximusnak és Ithacus pártjának, hogy Márton megjelent Trierben.

Éjjel volt, mikor Márton a városba érkezett és egyenesen a templomba indult imádkozni. Másnap reggel a császári palotába ment. Többrendbeli elintéznivalója volt a császárnál, mert sokan kérték pártfogását. Egyebek közt Narses gróf és Leu-173