Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

guknak, de pártfogását megtartani és befolyásukat huzamosan érvényesíteni nem tudták. Trierben 386- ban püspöki értekezletet hívtak össze, ahol szinte tüntetőleg együtt tanácskoztak Ithacusszal, ezzel is kifejezésre akarták juttatni, hogy eljárását helyeslik, Ithacus ártatlanságát kifejezetten is hangoztatták. Voltak azonban ellentétes felfogások is, s a feltűnő igazolási buZgólkodás éppen azért vált szükségessé. Sőt magán az értekezleten is lehetett tiltakozásokat hallani. így például az egyik galliai püspök, Theognistus, erősen kikelt Ithacus ellen és megszakított vele minden összeköttetést.

Eközben híre kelt, hogy Márton visszajön Trierbe, sőt már útban is van. A váratlan hír kellemetlenül érintette Ithacus párthíveit, mert nem éreztek magukban elég erőt, hogy befolyását ellensúlyozni tudják. A császár az ő mesterkedésükre előző nap Spanyolországba fegyveres tribunokat menesztett, akiknek szabad kezet engedett, hogy az eretnekeket felkutassák és megbüntessék. Túlzottan szigorú büntetések vártak rájuk: halálbüntetés és vagyonelkobzás. Attól lehetett tartani, hogy ártatlan emberek élete is veszélybe kerül, mert egyrészt a császári megbízottak csak külső jelek után indultak, másrészt arra is kellett nézníök, hogy uralkodójukat kielégítsék, aki úgyis kapzsi hírben állott és az elítéltek vagyonára áhítozott, hogy megtöltse az elődei alatt kiürült államkincstárt. És ki

172