Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

A bordeauxi zsinaton a vádlottak közül csak Instancius püspök jelent meg, mert Salvianus időközben Rómában meghalt, Priscillianus pedig a császárhoz fellebbezett. Instanciust megfosztották püspökségétől, Priscillianus fellebbezésének pedig a püspökök erélytelen viselkedése következtében helyt adtak. Ez öreg hiba volt, de a felelősség elsősorban a vádlottat terheli, mert ő kívánta, hogy az illetékes egyházi bíróság mellőzésével olyan bíróság ítélkezzék felette, amelynek nem kellett volna magát alávetnie.

Priscillianust és híveit Trierbe vitték. Idacus és Ithacus szintén velük mentek. Sajnos a vádlók maguk sem voltak sokkal különbek a vádlottaknál s inkább erőszakosak, mint erényesek, akiket nem buzgóság, hanem személyeskedés és bosszú vezérelt. Mentségükre legfeljebb azt lehet felhozni, hogy ellenfeleik is ugyanúgy engesztelhetetlenek voltak, és mint a későbbi események igazolták, ha módjuk lett volna rá, ők sem tanúsítottak volna több kíméletet ellenfeleikkel szemben. Megvallva az igazat, katolikus püspökök számára sovány mentség.

Márton éppen akkor Trierben tartózkodott. Életírója azt mondja, hogy bizonyos egyének ügyében járt a császárnál. Hogy ez az általános kifejezés ismeretlen szegény embereket jelent-e, akiknek segítségre volt szükségük, vagy magukat a pris-165