Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

vetette egész vagyonát, kiváló ékesszólását és nagy tudását. Szigorú életmódjával nagy tekintélyre tett szert a köznép előtt, tudományos képzettségével és vitázó készségével pedig megnyerte a műveltebb osztályt. Az egyszerű emberek tömegesen csatlakoztak hozzá, főleg a nők, úgy hogy az eretnekség úgyszólván egész Spanyolországot megmételyezte.1 Akadtak püspökök is, akik védelmükbe vették az újítót, más püspökök viszont hevesen támadták. Minthogy a küzdelem mindinkább elfajult, 381-ben Saragossa városába zsinatot hívtak össze, amelyre hivatalasok voltak Aquitania1 2 püspökei is, Sulpicius Severus, aki a zsinatról ír, külön nem említi, hogy Szent Márton is jelen volt, legfeljebb bennfoglalt értelemben. Tours városa, amely ugyan távol esik, egyházilag szintén Aquitaniához tartozott, tehát a meghívás természetszerűen a toursi püspöknek is szólt. Sulpicius egyébként is csak mellesleg említi meg a zsinatot s az egyes püspökökről, vagy szereplésükről nem szól.

Hogy a zsinaton elítélték Instancius és Salvíanus püspököket, úgyszintén Elpidiust és Priscillianust, akik különben a zsinaton nem jelentek meg, abban Szent Mártonnak is része volt. A zsinat kimondotta, hogy aki a kárhoztatott egyénekkel ösz-1 Jamque paulatim perfidiae istius tabes pleraque Hispaniae pervaserat. Sulp. Sev. Chron. II. 46.

2 ‘Aquitania, a régi Galliának a Garonne és a Pireneusok közt elterülő része, melyen iberek laktak.

162