Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Hatodik fejezet: A császári udvarban

tesen nem megfontolás és magábaszállás, hanem csak ösztönszerű félelem vezette, mert viszont másfelé, ahol Szent Márton közelsége nem feszélyezte, tovább űzte kegyetlenkedéseit. Mint mondják, a szent egyszer valami ügyben nála járt és vállai körül látta az ördögöt. Rálehelt a tisztátalan lélekre és elűzte, s ettől fogva Avitianus j óval emberségesebb lett.1

A toursi püspöknek ennél hatalmasabb és következésképen veszedelmesebb egyének indulataival is szembe kellett néznie. Püspökségének első éveiben 1. Valentinianus császártól1 2 valami kedvez- v ményt kért, a császár azonban eleve megkötötte magát és nem volt hajlandó teljesíteni. Valószínűleg halálra ítélt szerencsétlen emberekről volt szó, akik valamivel magukra vonták a zsarnok haragját, Ha hitelt adhatunk Ammianus Marcellinus jellemzésének, aki elfogulatlanságra törekedett s

1 Sulp. Sev. Dial. III. 4. 5. 8.

2 *Hitehagyott Julianus halála után egy évig Jovinianus uralkodott. Utána Valentinianus lett Nyugat császára (364—75), kit fia, Gratianus követett (375—83). Ezt Magnus Maximus fosztotta meg trónjától és életétől, aki öt évi uralkodás után (383—88) hasonló sorsra jutott, mert megölte Kelet császára, Flavius Theodosius, aki ekként jogara alatt ismét egyesítette Keletet és Nyugatot (389—95). Üldözte az arianusokat és végleg felszámolta a pogányságot. Utána fiai ismét megosztoztak a birodalmon, Nyugaton Honorius (395—429), Keleten Arcadius uralkodott (395—408).

158