Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Hatodik fejezet: A császári udvarban
— HATODIK FEJEZET A császári udvarban Szent Márton életének és működésének rendkívül tiszteletreméltó vonása a lelki függetlensége. Ritka önállósággal állta meg helyét a földi hatalmasságokkal szemben. Semmit sem kért tőlük, sőt mintha inkább jótéteményeiktől és pártfogásuktól félne, mint fenyegetésüktől vagy üldözésüktől. Ezt a szép jellemvonását az élettapasztalat alakította ki benne. Nem egyszer volt alkalma megtanulni azt az igazságot, hogy a világi hatalom akárhányszor az Egyháznak inkább féltékeny vetélytársa, mint hűséges szövetségese, akire számíthatna. Az Egyháznak tömérdek küzdelme van az erőszakos hatalmasságokkal. Megsemmisíteni nem tudják, azért legalább gyengíteni igyekeznek erkölcsi erejét. Gyanakvással kísérik, erkölcsi erejét megérteni képtelenek, de annál inkább szeretnék hitelvesztetté tenni. Hasonlóképen résen kell állania az Egyháznak a mérsékelt, de ravasz hatalmakkal szemben, amelyek a saját érdekükben akarják kihasználni erkölcsi befolyását, s mivel függetlenségét megtörni nem képesek, a szakadárok és eretnekek pártjára állanak, hogy lekötelezzék őket 152
