Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

egy bélpokloson akadt meg, aki ott kuporgott az útfélen. Visszataszító alakja miatt mindenki undorral fordult el tőle. A szent püspök ellenben ösztönszerű sugallatból — melyet az ember ritkán szokott megbánni s amelyen hosszas fontolgatás sem változtat — egyenesen a bélpoklos felé indult. Nem törődve a tömeg szörnyűködésével és tiltakozásával, magához ölelte, arcát a bélpoklos arcához és utálatos sebeihez értette, azután megáldotta és tovább ment. Másnap a hívők a templomban ráismertek a volt bélpoklosra: bőre tiszta volt és sima, tökéletesen meggyógyult és eljött hálát adni Istenek.1

Közép-Franciaországban Touraine tőszomszédságában, Berryben találkozunk vele. Claudiomagusban, amai Clion helységben a templom kamrájában töltötte az éjszakát. Mikor tovább ment, a szomszédból szerzetesnők jöttek és ereklye gyanánt magukkal vitték a szalmát, amelyen feküdt.1 2

További útján Leprosum helységben találjuk, amelynek helyén most Levrou városa fekszik. Környékén pogány templom állott, melynek nem ismerjük a nevét, csak annyit tudunk, hogy valamelyik általánosan tisztelt istenségnek szentélye volt.

1 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 18.

2 Sulp. Sev. Dial. II. 8.

138