Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Ötödik fejezet: Gallia apostola

Sulpicius Severus az eseményt Szent Márton egyik kísérőjével, Galusszal beszélteti el, aki másokkal együtt szemtanúja volt.

Mint később látni fogjuk, Márton ismételten járt Trierben és legalább egy ízben Párizson is átutazott. Amerre ment, hírneve ott maradt az emberek szívében. Feledhetetlen emlékét hirdetik a neki szentelt templomok és kápolnák, a helységek, források, tavak, sziklák, erdők, utak, sőt fák is, melyeket róla neveztek el. Reímson túl, a régi római út vonalában, mely ebből a városból kiindulva Trierbe vezet, sok plébániának ma is ő a védőszentje. Ha csakugyan keresztülment Pícardián, Flandrián és Belgiumon, akkor jórészt ezen útjából valók mindazok az emlékek, melyek róla beszélnek. Ez a hosszú útvonal tele van hintve tiszteletének jeleivel, s a nevét hirdető emlékek összefüggő sorozatot alkotnak, amit csak úgy lehet megmagyarázni, hogy személyesen járt ott.

Párizsi tartózkodásának időpontját nem ismerjük, de a tény kétségtelen. Az északi kapun mehetett be, körülbelül a mai Pont-au-Change táján. Legalább így képzelik azok, akik feltételezik, hogy Trier felől jött. A kapunál nagy sokaság fogadta és a városba kísérte. Eközben a szentnek tekintete

büntetést a város falain kívül, a mezőn szokták végrehajtani, azért ad campum ducere = vesztőhelyre vezetni. Cf. S. Aug. c. ep. Parmeniani I. 8. Márton talán a thebaisi legio vértanúira utal, akiket az agaunumi mezőn végeztek ki.

137