Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

hagyott s ezt második utóda, Eustochius, a városfal mellé épített templomban helyezte el,1

Terjesztette továbbá Szent Mauritiusnak és társainak tiszteletét is, akiktől szintén voltak ereklyéi,1 2 Az ő tiszteletükre volt szentelve akkoriban a toursi székesegyház. Toursi Szent Gergely maga beszéli, hogyan fedezte fel később öreg papok emlékezete segítségével a Szent Márton-templomban úgy ezeknek, mint más szent vértanúknak ereklyéit, amelyeket ott korábban elhelyeztek.3

A körülmények szerint, egyszer-másszor talán a saját jámbor hajlamát is követve, különféle ájtatosságokat szokott ajánlani híveinek. Ugyancsak felkarolta azokat, amelyek másutt keletkeztek és úgyszólván maguktól terjedtek. Azonban egyik és másik esetben is atyai tekintéllyel ellenőrizte őket, szem előtt tartva a szigorú egyházi felfogást, amely óvást emel minden oktalan, babonás vagy gyerekes ájtatossági gyakorlat ellen, amelyekre gyönge lelkek vezetés híján annyira hajlamosak s amelyek-1 Greg. Túron. Hist. Franc. X. 31., 5.

2 ‘Mauritius, a thebaisi legio vezére, aki Maximianus Herculius császár alatt, a III. század vége felé Agaunum mellett (a svájci Saint Maurice) szenvedett vértanuságot, a legio 6600 tagjával együtt, mert megtagadták a keresztényüldözésben való közreműködést. Emléknapja szeptember 22. Tisztelete a IV. század második felében lendült fel. Szent Márton állítólag az agaunumi kolostor útján jutott ereklyékhez.

3 Greg. Túron. Hist. X. 31. 19.

9

129