Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

nyerő egyéniség, itt-ott talán mereven képviseli a saját álláspontját s így egyes szerzetesekről, vagy püspökökről, akiknek más felfogásuk volt, a kelleténél élesebben nyilatkozik. Idevonatkozó megjegyzései egyszer-másszor kissé homályosak, de ha nem is egészen érthetők, mindenképen érdekes adatok. Ilyen az a hírhedt lázadási jelenet, amely eggyel több bizonyítéka Szent Márton jóságának és fönséges lelki nyugalmának. i

A kolostorban volt egy Brictius nevű szerzetes.

Mint világi ember szegénységgel és nélkülözésekkel küzdött. Egyszer csak azt vette a fejébe, hogy lovakat és szolgákat vesz. Rossz nyelvek azt mondják, hogy a drágán vásárolt rabok közt csinos, fiatal leányok is voltak. Az üzlet kínos feltűnést keltett. Másnap a jó apát szokása szerint ott ült a hajlékának bejárata előtt egy deszkapadon, melyet a testvérek jól ismertek. Márton észreveszi, hogy a kolostor mögött emelkedő két sziklatömbön egyegy ördög ül. Mindketten rikoltoznak, mintha valakit bíztatnának: „Ne engedj, Brictius! Csak neki!“

A szerencsétlen ember ugyanis éppen arra jött és a gonosz lelkek nógatták, ahogyan a kutyákat szokták uszítani és összeveszíteni, hogy a marakodásukon mulassanak. Brictius odarohant Márton elé és mázsás gorombaságokat vagdalt feléje. A szent meglepődött, de mégínkább elszomorodott. Kezdetben nem válaszolt, aztán higgadtan próbálta csitítani és érveléssel belátásra bírni a gonosz lélek-106