Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

keresztény hívek hangulatát, a nép szava hasonló esetekben javaslatszerű volt és csak akkor emelkedett jogerőre, ha a püspökök jóváhagyták.

„Hiába is próbálnám fejtegetni, írja Sulpicius Severus, milyen nagynak mutatkozott püspöki méltóságában. Megmaradt annak, aki volt, ugyanazzal az alázatossággal, ugyanazzal az igénytelen viselettel. Püspöki hivatala, melyet tekintéllyel és kedvességgel töltött be, nem változtatott szerzetesi lelkületén és erényein“.1 Ha majd alkalmunk lesz részleteiben is megismerni, hogyan végezte püspöki teendőit, akkor meggyőződünk, hogy ezekben a jelentős szavakban semmi túlzás sincsen.

A püspöki méltóság mindig nagy jelentőséggel bírt, de kiváltképen ebben a korban. Nagy tekintélyt képviselt vallási téren, annál inkább, mert a közlekedési viszonyok miatt az Egyház látható fejével nagyon körülményes volt a közvetlen érintkezés. Idővel a polgári életben is megnőtt a jelentősége. Az elernyedt, elnyomott és a barbárok betörésétől rettegő népek a római birodalomban

1 Iám vero, sumpto episcopatu, qualem se quantumque praestiterit, non est nostrae facultatis evolvere: idem enim constantissime perseverabat, qui prius fuerat. Eadem in corde humilitas, eadem in vestitu eius vilitas erat; atque ita plenus auctoritatis et gratiae, implebat episcopi dignitatem, ut non tamen propositum monachi virtutemque deserat. Vita S. Mart 10.

92