Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Negyedik fejezet: A toursi püspök

már nem látták a mindenható oltalmazót. A haldokló birodalom megszűnt az a tekintélyes hatalom lenni, mely amikor fenntartja önmagát, egyúttal a meghódított tartományok személyi- és vagyonbiztonságát is megvédi. Az egykor hatalmas birodalmat belső meghasonlások emésztették, tisztviselői pedig folytonos zsarolásaikkal nyomorúságba döntötték a népet és meggyűlöltették önmagukat. Ilyen züllött viszonyok közt az Egyház volt az egyedüli hatalom, amely a nép bizalmát és rokonszenvét élvezte. Az Egyház képviselőjét, a püspököt atyjuknak tekintették. A szerény életmód, a jótékonysági intézmények, melyeket a püspökök létesítettek és gyakorlati érzékkel fenntartottak, nagy népszerűséget és tekintélyt kölcsönöztek nekik, amellyel a világi hatalmaknak számolniok kellett, amelyet azonban a püspökök az igazság érdekében és az elnyomottak védelmére használtak.1 Egyik-másik talán a társadalom alsóbb rétegéből származott, de ezeket is egyenlő rangúaknak tekintették a legmagasabb állami tisztviselőkkel. Polgári hivatalt nem vállalhattak. A nép ugyan, defensor civitatis, a város védője címmel illette a püspököt,1 2 ez azonban csak cím volt,

1 Természetesen csak a katolikus püspökökre vagy legalább is azok jelentékeny részére áll ez, mert az arianus püspökök egészen mások voltak. P. Allard: Julien 1'Apostat, Paris 1903. II. 1.

2 A defensor civitatis cím I. Valentinianus császár

93