A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1885 (Szombathely, 1885)

Történeti vázlat

X

evangéliumi szabadság meggyökereztetésében szerzett érdemeit“ hirdette. Tanári tudományos működése mellett az irodalom terén is figyelemre méltó eredménynyel dicsekedhetett. Méltó föltünést okoztak a valódi tudós komolyságával irt, és a „Religio és Nevelés“ czimü egyházi folyóiratban közölt, többnyire polemikus tartalmú czikkei, nevezetesen a „Szombathelyi levelek“ szám szerint 24.

A mély tudományossága, feddhetetlen jelleme, s jámborságánál fogva közvedveltségü férfiú a tanári szép, de nehéz pályán, valamint a hitszónoklat és irodalom terén, mint szinte a társadalmi életben kifejtett hasznos és tudományos működéséért már korábban szentszéki ülnökké, majd házasságvédővé, 1845-ben czimzetes, 1850. évben pedig valóságos kanonokká, s nemsokára apáttá (Abbas B. M. V. de Loco Regali) neveztetett. Kanonokságának rövid idejét is a köznevelés terén töltötte és mint a szombathelyi papnöveldének 1850—1852-ig igazgatója a papnövelde magasztos czéljainak előmozdításán egész odaadással fáradozott.

Tudományának és áldásos tevékenységének hire felhatott a kir. Fölség fejedelmi székéig, és újabb, de méltó kitüntetést hozott neki, mert 1852. évi szeptember 4-én a szombathelyi püspükségre emeltetett. Miután

1853. márczius hó 10-én Rómában praeconisáltatott és az egyházi rend teljét u, é. junius hó 29-én Győrött fölvette volna, julius hó 4-én ünnepélyesen elfoglalta püspöki székét.

Alig hogy ez megtörtént, a reá bizott hivek lelki jólétéért lángoló főpásztor első gondja volt, hogy azokat a bérmálás szentségében, melynek malasztjaitól Elődjének hosszas betegeskedése miatt évekig megfosztva voltak,