A Szombathelyi Püspöki Megye papságának névtára 1885 (Szombathely, 1885)

Történeti vázlat

XI

részesítse, s tette ezt oly kitartással, hogy első bérmálási kőrútjában egy rövid év leforgása alatt néhány közeli plébánia kivételével, az egész egyházmegye területén a bérmálás szentségét kiszolgáltatta. — Ezután kiterjedt megyéje területén az Elődjeinek bölcs intézkedéseivel megállapított rendet minden rétegében mindjobban megszilárdítani óhajtván, mint papságát 1854. október 30-ról körlevélileg értesité, a templomok, javadalmak és iskolák egyházi látogatásához akart fogni, ezt azonban a plébániai viszonyok folyamatban volt rendezése miatt elhalasztani kénytelenittetett.

Majd az egyház-vágyon biztosabb és czélszerübb kezelésében kívánt egyformaságot és rendet behozni.

1854. junius 30-án papságának „Az ájtatos alapítványok körül megtartandó utasitás“-t adott; u. é. decz. 12-ről „A templomok és más ájtatos alapítványok tökepénzeinek kihelyezéséről és betáblázásáról“ intézkedik.

A megye kormányzásában a nagy Szily püspök elveit akarván feleleveníteni, az újabb kor változásaihoz idomítva, 1855-ben kiadta annak „Instructio“-ját, melyben, mint Szily életrajzában is mondva volt, a lelkészi teendők minden ága oly kimerítően van tárgyalva, hogy azt ma is minden pap haszonnal olvashatja. S mivel a főpásztori gondjai alá bízott hívek lelki üdvéről gondoskodni szent kötelességének tartotta, és mert jól tudta, hogy minden társulatnak virágzása azon véleménytől függ, melyet róla a közönség táplál : azért, „hogy a rósz szellemű s a naponkint inkább áradozó iratok terjedése gátoltassék, és az édes színben mutatkozó méreg megemésztésétől a magyar nép megóvassék“ nem elégedett meg azzal, hogy a Szt.-István társulat magasztos ügyét 1855. évi aPrü hó 24-én kiadott főpásztori leve