A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

höz. A tiszta, élő hit jellemezze ezután is papságunkat !

Egyeseket megzavar az „új teológia ’ sokfajta véleménye. Ne nyugtalankodjunk, hanem a lényeges alapelvieket szem előtt tartva mérlegeljük a nézetekét. Soha nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a mi vallásunk kinyilatkoztatott vallás, és hogy Krisztus Urunk tanítóhivatalt rendelt, amely tisztán megőrzi, sértetlenül továbbadja, és autentikusan magyarázza a kinyilatkoztatást. Aki nem ezen az alapon áll, lehet vallási kérdéseket tárgyaló író vagy teológus is, de nem katolikus teológus, még akkor sem, ha az illető történetesen katolikus vallásé, sőt gyakorolja is vallását, és írásai hasznosak, s érdeklődésre is tarthatnak számot.

Aki behatóbban akar foglalkozni az új — akárhányszor elég régi — véleményekkel, rendelkezzék a hagyományos teológia komoly ismeretével. Egyébként talán észre sem veszi, hogy miről folyik a tárgyalás, és mi forog kockán. Tudja továbbá alkalmazni a skolasztikus módszert. Természetesen nem arra gondolok, hogy minden teológiai írást a tézisek fegyelmébe kényszerítsünik. De érvényre kell juttatni néhány tényezőt, ami a skolasztikában nagy szerepet játszik, s egyébként is a természetes ész követelménye. Mindenek előtt nagyon pontosan és világosan tisztázzuk a fogalmakat, és körvonalazzuk a kérdéseket. Minél több irányzat és vélemény merül fel, annál nagyobb szükség van erre. Mivel egyre kevesebb a latin nyelvű teológiai cikk és könyv (a latin évszázadokon át kicsiszolt és minden teológiában jártas embernek ismeretes és érthető szakkifejezésekkel dolgozott), s mert a modem nyelveken írók nem csiak jelentésbeli árnyalatokban különböznek egymástól, egyre szükségesebb a szavak értelmének, tisztázása. Fokozódik ez az igény, ha számba vesszük a mai nyelveken író’ teológusok nem ritka homályát.

Egy másik lényeges mozzanat a megokolás. Miért vallja erről vagy arról a pontosan megfogalmazott kérdésről ezt a nézetet? Minden értelmes dialógusnak is csak ez lehet a kiindulása. Miről beszélünk, és miért ez a felfogásunk?

így már nyugodtan, belső zavar nélkül vizsgálhatjuk a kérdéseket Szent Pál utasítása szerint: „Omnia autem probate, quod bonum est, tenete.” (1. Thess. 5. 21.)

A sok nézet és szempont ütközéséből előny is szármiazhatik részünkre. így például a feltámadásról szóló legellentétesebb és sokszor legelfogadhatatlanabb vélemények arra késztetnek bennünket, hogy jobban elmélyedjünk Krisztus Urunk alázatos életébe, amit mint Isten Báránya a szolga alakjában türelmesen szenvedett végig, s megdicsőült életébe, amelyre feltámadott, s amelyre bennünket is hazahív és haza vezet a Szentlélek ben.

162 1973. sz-Liturgia Horarum ismertetése

i

Ismeretes, hogy Kovács Sándor Püspök Atya szívügyének tekintette a liturgikus megújhodást, annak példamutató megvalósítója volt. Csodáltam,

hogy előrehaladott kora ellenére milyen töretlen szellemi frisseséggel követett minden zsinati és zsinat utáni újítást. — Nem egyszer telefonon vagy táviratban kért a megjelent új rendelkezésekből, nemcsak azért, hogy országos liturgikus tevékenységének tegyen eleget, hanem azért is, hogy elsősorban egyéni papi, főpapi életében valósítsa meg a zsinat által kívánt krisztológiai, antropológiai és ekkleziológiai, ezzel együtt az eszkatológiai célkitűzéseket, és így egyházmegyéjének sialus animarumját mozdítsa előbbre. Nem sokkal halála előtt tett tanúságot imádságos lelkületéről- Súlyos betegségében a legnagyobb áldozat az volt, hogy nem imádkozhatta a megújított liturgiát, fizikailag már nem tehette meg. Amikor vigasztiaültam, azt válaszolta; „Pedig nekem szép az új zsolozsma, te tudod, mennyire óhajtottam megvalósulását.” Először Sándor Püspök Atya szándékáról szeretnék tanúságot tenni, elsősorban ezért emlékezem meg a Liturgia Horarumról. Azután azért is, ment több paptestvérem sokszor azzal a kéréssel keresett, fel, hogy részletesebben szeretne hallani az új zsolozsmáról, — többen már az új zsolozsmát végzik: az alábbiakban isimentetem Szentartyánknak, VI. Pál Pápának Laudis Canticum c. apostoli rendelkezését, valamint a Zsolozsmáról -szóló Általános Rendelkezéseket: első részét részletesebben, a második részt röviden.

..A DICSÉRET ÉNEKÉT”, amely örökké zeng a mennyei hazában, és amelyet Jézus Krisztus, a Főpap hozott le a számiki vetés helyére, az Egyház állhatatosan és hűségesen folytatja már oly sok évszázadon át, gazdagítva azt a formák csodálatos változatosságával. ’ ’

így kezdődik az az Apostoli Rendelkezés — LAUDIS CANTICUM — amelyet Szentség es Atyánk.

VI. Pál Pápa 1970. november 1-én, Mindenszentek ünnepén adott ki, és amellyel az új ZSOLOZSMÁSKÖNYV — LITURGIA HORARUM — bevezetését rendelte el.

Mivel a Zsolozsma végzése a legszentebb és leghatékonyabb lelkipásztori munkák közé tartozik: „culmen et fons actionis pastoralis”, ahogyan, a Zsolozsmáról szóló Általános Rendelkezés 18. pcinjtjának felirata mondja, ezért szeretném T. Testvéreimmel ismertetni először Szentséges Atyánk „LALTDIS CANTICUM” kezdetű Apostoli Rendelkezését, amely а II. Vaitikámenből folyó legszebb és legfontosabb liturgikus rendelkezések egyike. Utána röviden össze foglalom a ZSOLOZSMÁRÓL SZŐLŐ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEKET (Institutio Generalis de Liturgia Horarum).

A Zsolozsma-imádság, amelyet a rendelkezés Liturgia Horarum — Óra-imádságnak nevez — az eucharisztikus áldozat kiegészítője: „általa az istentiszteletnek az a teljessége, amelyik ebben az áldozatban valósul meg, kiiárad. és hatását az emberi élet minden órájára kifejti.”

Az Apostoh Rendelkezés először a Zsolozsmás. könyv történetével foglalkozik, amely a századok folyamán fokozatosan fejlődött ki. A Tridentinum időhiány miatt nem -tudta befejezni, s így V. Szent Pius adta ki 1568-ban.

Több pápai rendelkezés után Szent X. Pius pápa adott ki új Breviáriumot 1911-ben, felújítva azt az ősi szokást, hogy hetenként kell elmondani a 150 Zsoltárt.

— 6 —