A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
A liturgikus reform egész új munkáját újra elkezdte XII. Pius, folytatta XXIII. János, aki „jól látta, hogy azok a mélyebb alapelvek, amelyekre a liturgiának támaszkodnia kall, elmélyültebb vizsgálódást igényelnek. Ezt a munkát az időközben ösz- Kzehivcitit II. Vatikánomra bízita. így történt, hogy ez a zsinat általában a liturgiáról, és nevezetesen a Zsolozsmáról is olyan bőven és szakszerűen, olyan lelkiismeretesen és hatásosan tárgyalt, hogy ennek aligha van párja az egyház egész történetében.” A Liturgikus KonstMució végrehajtására megszervezett Tanács hét éven át dolgozott az új Zsolozsmáskcnyv elkészítésén: a liturgia, a lelkiélet és a leik i p ász t örköd ás terén nagy tudással és tapasztalattal rendelkező munkatársak odaadó és szakszerű közreműködésével. Az 1967-re egybehívott Püspöki Szincdus is foglalkozott vele az egész Egyház püspökei, igen sck lelkipásztor, szerzetes és világi véleményének megkérdezése után, és az egész mű alapelveit, megszerkesztési módját, egyes részeit is jóváhagyta. Ezután á Laudis Canticum rendelkezés felsorolja azokat az aliapelveket, amelyekre az új Zsolozsma épül: 1. A Zsolozsma Isten egész népének imája kíván lenni, ezért az új Zsolozsma'könyvet úgy szerkesztették, hogy „imádkozhatjálk különböző zsolozsmázó közösségek is, állapotuknak és hivatásuknak megfelelően”. 2. A Zsolozsma a nap megszentelése —Liturgia Horarum — ezért az imádság rendjét — figyelemmel korunk emberének életkörülményeire — úgy alakítja a Laudis Canticum komstitudó, hogy összhangba hozza a nap óráival. A Laudes és Vesperae — Reggeli és Esti Istendicséret — a Zsolozsma sarkkövei („cardines totius Officii”). A Prima megszűnik. Az Olvasmányos Imaóra (Officium Lectionis, az eddigi Matutinum) ..bár a vigíliát tartók részére megőrzi éjszakai jellegét, mégis végezhető a nap bármelyik órájában-” A Napközi Imaóra (Hóra Media = Tertia, Sexta, Nona) a napszaknak megfelelően mondható: délelőtt Tertia, déli órákban Sexta, délután Nona, a háromból egy. A Záró Imaóra (Completorium) a nap utolsó imádsága, amelyet az éjszakai nyugovóra térlés előtt kell elvégezni. Éjfél után is végezhető. 3. A Zsolozsmát elmélkedve végezzük. Azt kívánja a harmadik alapelv, „hogy az imaórák liturgiája a lelkiség forrása és a személyes imádkozás tápláléka legyen”. Ezért a napi szolgálat csökkent, viszont a szövegek változatossága jelentősen megnőtt. 4. A Liturgikus Koostitució rendelkezése a Pszaltériumot négy hétre osztja el az eddigi egyhetes beosztás helyett. Kimarad néhány Zsoltár és zsoltárvers. A Reggeli Istendicséretbe újabb Kanfikúrnők is kerültek az Ószövetség könyveiből, az Esti Istendicséret szintén gazdagodott újszövetségi Kantikumokkái: ezek drágagyöngyként ékesítik a Zsolozsmát („quibus veluti margaritis ornantur”). 5. Jelentősen bővül a Szentirás új Olvasmányrendje, amely alkalmazkodik a mise Olvasmányrendjéhez, és az év folyamán az üdvösség történetének főbb mozzanatai mind sorra kerülnek. 6. A II. Vatikánum irányelvei szerint az egyházatyák és egyházi írók műveiből a legjobb szemelvényeket imádkozhatjuk. 7. A szövegek mindenben megfelelnek a történeti hűségnek. -A Szentek életénél főleg két vonás került előtérbe: lelki arculata és jelentősége az egyház étejbe szempontjából. 8. A Reggeli Istendicséret fohászokkal (Preces) bővült, begy kegyelmet esdekeljenek az emberekre az őket váró munkához; az Esti Isíendicséret könyörgő fohászokkal (Supplicationes) gazdagodott az Egyetemes Könyörgések mintájára. A Könyörgések Miatyánkkal végződnek, és, így az őisd keresztény szokás szerint az Üir imája háromszor hangzik fel napjában, mivel egyszer a szentmisében is elmondjuk. A Szentatya kifejezi azt a reményét, hogy a Zsolozsma áthatja a keresztény imaélieteit: „elevenítse meg, irányítsa, juttassa kifejezésre, és táplálja bőséggel Isten népének lelkiéletét”. A megújított imádságtól, „amelyet szünet nélkül” kell végezniük a híveknek, azt várja, hogy megszenteli mind az egyes ember életét, mind a közösségét. Az imádkozás valóban „egyképpen jelenti Krisztus szeretett Jegyesének szavát, az egész keresztény nép óhajait és vágyait, valamint a minden. ember szükségleteiért esdeklő könyörgést”. A Zsolozsma imádkozásakor Krisztusban visszhangzanak a mi szavaink, az Ö szavai pedig bennünk. A Zsolozsma végzésében a személyes imádság és az .egyház imája egybefonódik; a:z elmélkedés fogyhatatlan táplálékot talál a szentírási és. más olvasmányokban, a zsoltárokban és a Zsolozsma minden részében. Az ima és keresztény élet között szoros kapcsolat alakul ki. A hivő élete valóban „leiturgia”, szolgálat lesz, amelyet Isitem és emlbeirszeretet táplál. Krisztus most is megszenteli az imádkozó ember életét. Valóban a legszebb és leghatékonyabb lelkipászbori munkák közié tartozik a Zsolozsma „méltón, figyelmesen és áhítattal” való imádkozása. Különösien ha,takony, ha bizonyos részieket — főleg a Landest és Vesperaet — elsősorban vasár- és ünnepnapokon a hívekkel együtt végezzük. Az Egyház állandóan úton van: zarándokló. Egyház! De ugyanezt az Egyházat — Fejének hasonlatosságára — így lehet igazán jellemezni: „imádkozó Egyház”. „Zengje tehát korunk Egyháza —.írja továbbá Szentatya — kezében az új Zsolozs,máskönyvvel. .. még nagyszerűbben és szebben Isten dicséretét, társuljon szava ahhoz a dicsérethez, amelyet a szentek és angyalok énekelnek a mennyei hazában!” Végül elrendeli a Szentatyia, hogy az új Zsolozsmáskcnyvet, mihelyt megjelenik, azonnal használni lehet. A Püspöki Karok feladata, hogy a Zsolozsmáskcnyvet népnyelven elkészíttessék és a Szentszék jóváhagyása és megerősítése után népnyelven is életbe léptessék. — Amikor a népnyelvű kiadás megjelent, attól kezdve csak az új Zsolozsmáskönyv szerint lehet végezni a Zsolozsmát. Akiknél azonban — koruk vagy más komoly akadály miatt — nehézségibe ütközik az új Zolozsma végzése, Ordináriusuk beleegyeziésével magán zsolozsmában megtarthatják egészben vagy részben a régi Római Breviáriumot. 7 -
