A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973. II. 159 1973. sz. 161 1973. sz. Szentatyóiól táviratok. Az imádság és a hit fontossága Tisztelendő Testvérekkel közöltem a novemberi rekollekciónferól Szentséges Atyánknak küldött táviratunk szövegét 1660/1972. szóm alatt. Örömmel értesítem a testvéreket, hogy az alábbi táviratot kaptam válaszul: „Sacerdotes Sabarienses eorumque praesules hoc tempore exercitationibus pietatis vacantes Beatissimus Pater benigne consalutat adque maius usque apoStcticum studium, vitae sanctimoniam, fidelitatis constantiam cohortatus expetitam benedictionem elargitur quam suae benevolentiae testem solaciique fontem pertinere etiam vult ad Episcopum Alexandrum Kovács. Cardinalis Villot.” Boldogult Kovács Sándor Püspök Atya halálát az alábbi táviratban jelentettem a Szentatyának: „Tristitia affectus spe tamen erectus communico Sándor Kovács olim episcopum Sabariensem hodie, vigilia Nativitatis Domini nostri, pie in Domino, obiisse. Árpád Fábián Administrator Apositolicus Sabari ensis/’ Válaszul az alábbi táviratok érkeztek: „Beatissimus Pater maerorem suum cum clero omnique grege Sabariensi participatum cupit testari ob Alexandri Kovács olim episcopi pientissimam mortem, cui a Miserent issimo Domino requiem remunerationemque multa prece efflagitat. Cardinalis Villot.” „Pietatis communione devinctus cum ista dioecesi vobiscum commemoro desideratissimum Alexandrum Kovács ac vestro patri atque pastori aeterna gaudia a Summo Sacerdotum Principe in missae sacrificio expeto. Augustinus Casaroli Secretaries Consilii a Publicis Eodesiae Negojtiis.” 160 1973. sz. Jókívánságokért köszönet. A karácsonyi ünnepek, valamint újév alkalmával Tisztelendő Papjaim és Híveim részéről küldött jókívánságokért és megemlékezésekért — József Püspöktársam nevében is — hálás köszönetét mondok. Az újévet is imádságos lélekkel, erős hittel kell kezdenünk. Tekintettel az imádság és a hit fontosságára és aktualitására, az alábbiakban közlöm Winkler Püspök Atya decemberi rekiollekciós elmélkedésének összefoglalását. Imádság. Legyen szilárd meggyőződésünk, bogy az imádság szükséges. Nélküle nincs személyes kapcsolatunk teremtő, megváltó, üdvözítő Istenünkkel. Az Ür Jézus tanítást hagyott ránk az imádságról, és példát adott az egyéni és közösségi imám. Egész éjszakát imádkozott át magányosan, és mély áhítattal imádkozott övéivel az utolsó vacsorán. Szeressük a szentolvasót, hiszen hitünk alapvető titkairól elmélkedünk, amikor a rózsafüzért imádkozzuk. A megtestesülés, a megváltás és megdicsőülés szent misztériumai ragyognak felénk a tizedekből. Tartalmazzák a „mysterium pasohale”-t, amelyet vallásos életünk középpontjába kell állítanunk. Aki a szentmisén kívül szenttolvasóját imádkozva elmélyedt, a húsvéti titokba, a liturgián is tudatosabban, nagyobb odaadással tud résztvenni. Az imádság fontosságát nagyon kell hangsúlyoznunk, de főképp gyakorolnunk kell buzgón és állhatáltosán. Annál is inkább, mert a korszellem nem nagyon kedvez sem a rózsa tüzérnek, sem az imaéletnek általában. A rohanó, zajos életmód az elmélyülést és az összaszedettséget megnehezíti. A dcszakralizációrói nemcsak beszélnek, hanem sok helyen meg is valósítják. Annyira kiemelik, hogy az emberi életnek megadja értelmét a világ dinamikus fejlődésébe való beállás, hogy a munka megszentelése. az imádság lényeges szerepe háttérbe szorul. Egyházi vonalon is érezhető bizonyos fokig a lelkiség elhalványulása vagy háttérbe szorulása. Például nincs meg a kellő egyensúly a lelkiélet és a külső munika között, Többször előfordul, hogy a rekollekció problémafelvetéssel és teológiai elemzéssel foglalkozik; inkább hasonlít továbbképző szakelőadáshoz, mint a lelkiélet egyik imádságos gyakorlatúhoz. A szaros értelemben vett lelkigyakorlat is néha a továbbképző kurzus jellegét veszi fel. Azért, mert a világiban kell élnünk, s érte dolgoznunk, nem egyszer megfeledkezünk arról, hogy nem szabad e világból valóknak lennünk, sőt magunkat és a világot megszentelve kell megdicsőítenünk végtelenül szent Istenünket. Hit. Egyházmegyénk megalakulása óta hagyományos nálunk a hűség és ragaszkodás szent hitünk-5
