A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)
6 nonjában kimondott kiközösítések megszűnnek, érvényben marad az a kötelezettség, hogy a gyermeket a katolikus vallásban kereszteljék és neveljék. XIV. A formahiány és más akadály miatt érvénytelen vegyes-házasságok rendezése történhetik az egyszerű érvényesítés, vagy a gyökeres orvoslás által. A lelkipásztorok hívják fel erre a hívek figyelmét és iparkodjanak az ilyen érvénytelen házasságról tudomást szerezni, azokat vagy egyszerűen érvényesíteni, vagy gyökeresen orvosoltatni servatis de iure servandis. I. VI. Pál pápának 1970. március 31-én kiadott „Matrimonia Mixta” (továbbiakban: MM) kezdetű apostoli levelével kapcsolatban jelent meg a fenti Rendelkezés. Ez a püspökkari Rendelkezés kánon jogi alapeleveket alkalmaz. Minthogy a vegyesházasságok terén különféle esetek fordulhatnak elő, ezért lelkipásztori eligazításul néhány szempontra felhívjuk a paptestvérek figyelmét. 1. Amint ismeretes a CIC kánonjai a katolikus félnek abszolút kötelességévé tették, hogy minden gyermekét a katolikus vallásban kereszteltesse meg és nevelje. A hivatkozott MM előírásai szerint ez a kötelesség relatív, vagyis azt kívánja meg a MM és a Rendelkezés a katolikus féltől, hogy tegyen őszinte írásos ígéretet arra, hogy minden igyekezetével azon lesz („se omnia pro viribus facturam esse” és „quantum fieri potest”), hogy gyermekeit a katolikus egyházban keresztelteti meg és neveli fel. Világos tehát, hogy a törvényhozó előre látta, hogy a katolikus felet e kötelezettségének a megvalósításában befolyásolhatják majd olyan tényezők is, amik nem a katolikus fél döntésétől függnek, hanem ezek rajta kívül lévő adottságok. A törvényhozó ezeket is figyelembe vette jogalkotásában. 2. Eligazításul felsorolunk röviden néhány olyan adottságot, tényezőt, ami a katolikus fél vállalt kötelezettségének a megvalósítását lényegesen befolyásolhatja. a) Minden embernek természetadta joga van arra, hogy házasságot kössön és gyermekei legyenek („ius est homini a natura datum inire matrimonium prolemque procreare” MM pars doctrinalis). Tehát a feleknek ezt a természetadta jogát mindenképpen tiszteletben kell tartani. b) Mindkét házasfélnek joga és kötelessége a gyermekeik nevelése: „Ami a gyermekek nevelését illeti, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ez egyáltalában nem problémamentes, hiszen a gyermeknevelés mindkét szülő kötelessége az összes idetartozó kötelezettséggel együtt” (MM pars doctrinalis). Ez a probléma főleg akkor jelentkezik, ha a különböző vallási 1. A gyökeres orvoslást (sanatio in radice) az Ordináriustól kell kérni. A kérelemhez mellékelni kell az ígéreteket, melyekről a III. pontban van szó. 2. Ha a házastársak kora vagy betegsége miatt gyermek már nem várható, akkor elégséges a III. (1) bekezdésben jelzett ígéret, sőt ha a körülmények úgy hozzák magukkal, elég ha a lelkipásztor igazolja, hogy a katolikus fél hithűsége nem forog veszélyben. Budapest, 1971. június 16. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR közösségbe tartozó házastársak lelkiismeretesen vallásosak. Kisebb viszont a jelentősége akkor, ha egyik vagy mindkét házasfél többé-kevésbé közömbös a vallását illetőleg. c) Mint komoly értéket kell számításba venni a családi együttlét egységét, amihez a házastársaknak ismét természetadta joguk van és ugyanezt kívánja meg a gyermekek java is. Így tehát el kell kerülni mindazt, ami a gyermekek nevelésével kapcsolatban esetleg a házastársak elválásához vezethetne. d) Továbbá tiszteletben kell tartani minden ember lelkiismereti szabadságát, tehát a másvallású házastárs lelkiismereti szabadságát is: „observandam esse convenienter etiam non catholicorum conscientiam” (Villot bíboros államtitkárnak 1970. április 15-én kelt levele a püspökökhöz). A II. Vatikáni Zsinat idevonatkozó tanítása megtalálható a „Vallásszabadságról szóló nyilatkozatában: „A jelen Vatikáni Zsinat kijelenti, hogy az emberi személynek joga van a vallásszabadsághoz. Ez a szabadság abban áll, hogy minden embert mentesíteni kell akár egyesek, akár társas csoportok s bárminemű emberi hatalom részéről jövő kényszertől úgy, hogy a vallás tekintetében senki se kényszerüljön lelkiismerete ellen cselekedni, se ne akadályozzák abban, hogy jogos határok között, lelkiismerete szerint cselekedjék magánéletében vagy a nyilvánosság előtt, egyénileg vagy másokkal társulva”. (I. 2.) A zsinat tanítása szerint ez a lelkiismereti szabadság az emberi személy méltóságán alapul: „A vallásszabadsághoz való jog valójában magának az emberi személynek a méltóságában van megalapozva, amint az Isten kinyiltkoztatott szavából és magából az-észből megismerhető”. (I. 2.) Ebből világosan következik, hogy a lelkiismereti szabadság nem jelenthet relativizmust az igazság irányában, tehát nem azt jelenti, hogy az általam tévesnek tartott vallásos nézeteket vagy ilyen lelkiismereti magatartást helyesnek kellene tartanom, hanem azt jelenti, hogy az emberi személynek kijáró tisztelet miatt tartom tiszteletben a . másik ember lelkiismereti szabadságát. A vallásszabadság elvéből nem következik az sem, hogy ne védjem, ne terjesszem a saját meg-LELKIPÁSZTORI TÁJÉKOZTATÁS
