A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1973 (Szombathely, 1974)

A Laudis Canticum Apostoli Konstitució részletes fenti bemutatása után most röviden a SZENT ZSOLOZSMÁRÓL SZÓLÓ ALTALANOS RENDELKEZÉSEKET is szeretném ismertetni (INSTITUTIO GENERALIS DE LITURGIA HORARUM).

AZ ALTALANOS RENDELKEZÉS öt fejezetből, összesen 284 pontból áll.

I. FEJEZET: A Szent Zsolozsma, vagyis az Imaórák jelentősége az egyház életében.

Ez a fejezet további négy részre tagozódik. Bevezetőjében szól az Ősegyház gyakorlatáról (1. Apostolok Cselekedetei), amelyből kifejlődött az imaórák meghatározott formája.

Az I. Rész az érettünk szünet nélkül imádkozó Krisztust állítja elénk, aki a Mennyei Atyánál állandóan közbenjár érettünk.

II. Rész az Egyház imájáról szól, amely folytatja Krisztus imáját, és ez a Szentlélek által történik, aki „egyesíti az egész Egyházat, és a Fiú által az Atyához vezeti. „Bár a magánimának is megvan a szerepe az ember életében, a testvéri közösség imája különösen kedves és hatékony Isten előlit: „ahol ketten vagy hármain együtt vannak nevemben, ott vagyok köztük”. (Mt. 18, 18.)

III. Rész: A Zsolozsma megszenteli az időit, megszenteli az emlbert; szoros kapcsolat jön létre a Zsolozsma és az Euchariszttia között; ébreszti a hitet, reményt, szeretet, áhítatot és áldozatkészséget, A Zsolozsma, amely Isten-dicséret, egységben a mennyei Egyházzal, egyben (18. pont) a lelkipásztori tevékenység csúcsa és forrása. De a lelkűiért igazodjék a szavakhoz, amelyeket mondunk, ezért méltó módon, figyelmesen és a szív odaadásával kell végeznünk. (Digne, attente ac devote)

IV. Rész további három fontos alcímre tagozódik:

a) A közösségi ünneplésről szól. A Káptalanok és Szerzetesek közös zsolozsmáin kívül a 25. pont hangsúlyozza: „akik egy helyen élnek, vagy összejövetelt tartanak, törekedjenek arra, hogy a Zsolozsmának legalább egy részét közösen végezzék, főleg a reggeli és esti dicséretet”.

A 27. pont ugyanezt kéri a világi hívektől is: főleg pedig „nagyon hasznos, ha a család, mint az egyház házi szentélye (domesticum sacrarium Ecclesiae) nemcsak éppen közösen imádkozik Istenhez, hanem alkalomadtán elvégzi a Zsolozsma egy-egy részét is, és ezzel tanúsítja az Egyházihoz való szorosabb tartozását.

А IV. Rész b. pontja a Zsolozsma kötelezettségéről szól. „A püspökök, a papok, továbbá azok, akik a nagyobb rendekben szolgálatot teljesítenek, és akik az Egyháztól megbízást kaptak a zsolozismázásra, mindennap végezzék el azt a maga egészében, s amennyire csak lehet, tartsák meg az imaóráknak megfelelő időpontot.” A ztsolozsmázó papok a jó Pásztor szogálartát teljesítik, aki imádkozik övéiért, hogy életük, legyen, és hogy tökéletesen egyek legyenek. (28. pont) „Súlyos” Ok nélkül főleg a reggeli és esti dicséret nem míanadlhart el, de ugyanúgy hűségesen kell végezni, az olvasmányos imaórát is, amely Isten szavának liturgikus ünneplése. A napközi imaóra a nap megszenteléséhez tartozik, és az Istenszölgálat, az „Opus Dei” teljességét akkor érik

el, ha a Kompletórium záróimával fejezik be a napot.

c) A Zolozsma felépítése: Hymnusz, Zsoltározás, hosszabb vagy rövidebb szentiírásolvasás, könyörgések. — Lényegi struktúrája: beszélgetés Isten és az ember között.

Az I. Fejezet az Általános Rendelkezés 1—33. pontjait foglalja magába.

II. FEJEZET: A NAP MEGSZENTELÉSE. AZ EGYES LITURGIKUS IMAÓRÁK. (34—99. pont)

Hét Részre tagozódik.

I. Rész: Az egész Zsolozsma bevezetése: A Zsolozsmát általában az Invitatorium vezeti be a 94. zsoltárral (helyettesítheti a 99., 66., vagy a 23. zsoltár is), amely a napi Zsolozsma legelején áll, tehát ha a Laudessel kezdjük a napot, akkor az, elé kerül..

II. Rész: A reggeli és esti dicséret. A legjelentősebb imaóra, a Zsolozsma két sarkköve.

A reggeli dicséret célja a korai órák megszentelése. Az újra felvirradó nap Jézus feltámadására is emlékeztet, aki az igazi világosság és minden ember megvilágosítója. Szent Ciprián szerint: „Reggel imádkozni kell, hogy korai imával ünnepeljük az Or feltámadását.”

Az esti dicséretet alkonyaltkor mondjuk, amikor a nap már lemenőben van, hogy „lerójuk hálánkat mindazért, amit kaptunk, és ami jóit tehettünk”. De emlékeztet az esiti dicséret arra „az alkonyati áldozatra, amelyet Megváltó Urunk hagyott egy estén vacsora után az apostolokra, amikor megalapította a legszentebb misztériumot. Vagy pedig vonatkoztathatjuk arra az alkonyati áldozatra is, amelyet az Atyának ajánlott fel másnap, kitárt karral, az idők beteljesedésekor az egész világ üdvösségéért.” (39. p.)

Mindkét imaóra felépítése: Deus ibuidiutorium... (ha az Invitatorium megelőzi, ez elmarad). Hymnusz. amelynek az a szerepe, hogy az imaóráinak, illetve ünnepnek színezetet és lendületet adjon, érzelemre indítson.

Következik a zsoltározás: három zsoltárból áll, illetve egy reggeli zsoltár, majd ószövetségi Kantikum és egy másik dicsérő zsoltár a Laudesiben; míg a Vesperaeben először két zsoltár, vagy egy hoszszabb zsoltár két része, és utána újszövetségi Kan_ tikum van.

A Benedikituez, illetve Magnifikat Antifonáját Precessk követik, amelyeket a Miatyánk, illetve zárók önyörgés fejez be.

Amikor hívekkel közösen végezzük, elboesájtás következik: Áldás, Menjetek bélkével. Erre a nép ráfeleli: Istennek legyen hála.

III. Rész: Olvasmányos Imaóra. Ha ezzel kezdjük a Zsolozsmáit, Invitatorium előzi meg; egyébként Deus in aidutorium, majd Hymnusz következik. A Hymnusiz után három zsoltár, majd átvezető vers és utána két olvasmány: az első szentírási, a második szemelvény az egyháziatyák vagy egyházi írók műveiből, vagy ia szenttel kapcsolatos olvasmány (lectio hagiografica). Mindkét olvasmány után responzórium. A nem-nagybojti vasárnapokon, húsvét és karácsony nyolcadának napjain, főünnepeken és ünnepeken a második Responzórium után Te Deum következik, amely a Salvum fac populumtól elhagyható. A napnak megfelelő könyörgés zárjia le az olvasmányos imaórát.

8