A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)
zött csak nagy áldozatok árán őrizhetjük meg. Annál inkább szükséges, és annál gyümölcsözőbb, minél több nehézségibe ütközik. Arra kérünk most benneteket, hogy hűségesek legyetek Istentől kapott hivatásotokhoz, őrizzétek meg az egységet, amelyet annyi veszély fenyeget. Gyakoroljátok a papi erényeiket, főleg ügyeljetek az áldozat szellemiének ébrentartására, Biztosak vagyunk abban:, hogy ezt az egységet azok félé a paptestvéreitek felé is megőrzitek, akik bizonyos okokból kifolyólag nem dolgozhatnak az Űr szőlőjében. A püspökök és papok ne hagyják őket magúikra, hanem nagylelkű szeretettel legyenek segítségükre. A papi szolgálat ma igen sok nehézségbe, akadályba ütközik. Manapság főleg az a veszély fenyeget, hogy a lelkipásztorok elfáradnak és elveszítik bátorságukat. Egyesek a sok nehézség és szorongatta tás közepette tehetetlennek érzik magukat. Ezeknek a keresztény reménységből kell erőt meríteniök ahhoz, hegy kitartsanak. A lelkipásztori munkával kapcsolatban főleg a vallási nevelés aggaszt bennünket. Tudjátok azt, hogy a lelkipásztoroknak legfőbb kötelességük a vallásoktatás. Kötelességük az is, hogy erre a feladatra figyelmeztessék mindazokat, akik ezt elhanyagolják. Arra buzdítunk most benneteket, hogy minden tőletek telhetőt tegyetek meg a vallási nevelés előmozdítására hazátokban. Kétségtelen, a nehézségek nem hiányoznak a lelikipásztorkodásban. A nehézségek azonban nem szolgálhatnák mentségül a tétlenség és a tehetetlenség igazolására. A hit és a buzgóság felszítására van szükségük a papoknak, hogy minden olyan segédeszközt és lehetőséget felhasználjanak, melyeket a magyar törvények megengednek. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a családi nevelés pótolhatatlan. Ha már a családról van szó, lehetetlen, hogy meg ne említsük a család mai válságát, amelyet a ti szeretett hazátokban is tapasztalhattok. Például hozzuk fel azt a tanulmányt, amely a Vigilia ez évi márciusi számában jelent meg a születéscsökfcenósiről, az abortuszról, a válásról és az öngyilkosságokról. A tényekkel szentben nem maradhatunk közömbösek. Értesültünk arról, hogy magük az állami hatóságok is igyekeznék ezeket a bajokat orvosolni. Az egyháznak sürgető kötelessége, hogy ezen a téren, saját hatáskörében, mivel szoros értelemben vett erkölcsi problémáról van szó, a bajok orvoslására siessen. Tisztelendő Testvérek és Szeretett Fiaim! Szent István király müleniumiának évét akartátok megkoronázni ezzel a római zarándoklattal, arra az eseményre emlékezve amelyből a magyar katolicizmus született. Szent Péter sírjához jöttetek, hogy erőt merítsetek hivatiástok hűséges teljesítéséhez, hogy az Űr kegyelmét kifcönyörögjétek. Azt óhajtjuk és kérjük a, kegyelmek adományozójától, hogy új pünkösd napja ragyogjon föl rátok, hogy a magyar egy- • házban elinduljon és kibontakozzék a lelki megújulás, Ezeket akartuk telketekre kötni lelkipásztori szeretetünktől és gondoskodásunktól vezetve, Végül a Szentlélek bőséges ajándékainak zálogaként adjuk rátok és a távollévő magyar papokra is, akik lélekben együtt vannak a zarándokokkal, apostoli áldásunkat. A Szentatya beszéde a római zarándoklat résztvevőihez Sok esztendő telt el azóta, hogy a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus és Szent István halálának kilenoedik centenáriuma alkalmával, 1938- ban Budapesten jártunk és személyesen is megismerhettük, megcsodálhattuk a magyar nép mély és megindító vallásosságát. Emlékezünk a férfiak éjjeli szentségimádására a hatalmas Hősök terén, az ifjúság felvonulására, a csodálatos eucharisztikus kcrmeinetre a Dunán, varázslatos fővárostok ragyogó keretében. Ebben az ünnepélyes pillanatban megelevenednek az emlékek. A Szent István jubileum ünneplésekor tapasztalt vallási és nemzeti érzések egységét idézzük fel most, amikor a II. világháború óta első ízben érkeztek hozzánk zarándokok a szeretett Magyarországról. Ez a zarándoklat egy másik dátumot idéz fel, Szent István születését és megke1- resztelését. A magyar egyház Szent Istvánban tiszteli alapítóját. Őtőle örökölte a pápa iránti szenetetet és hűséget. Csakugyan, szent királyotok követe révén a Szentszék jóváhagyását és áldását kérte egyházalapító művére, és annak az óhajnak adott kifejezést, hogy Szent Péter sírja mellett nemzeti zarándokhelyük legyen a magyaroknak. Szent, István nevében mondunk tehát most nektek szívből jövő, -atyai „Isten hozott”-at. Az a történelmi évforduló, amelynek megkoronázása 'és megpecsételése ez a mostani zarándoklat, alkalmat adott nektek arra, hogy felidézzétek és megcsodáljátok múltatok lelki gazdagságait. Azt a felbecsülhetetlen szolgálatot, amelyet az egyház országotok kulturális fellendítéséért tett, azt a morális segítséget, amelyet a hit jelent nemzetetek életében, a sok megpróbáltatás közepette. Köszönetét mondtatok a Gondviselésnek, azért hogy megőrizhettétek Szent István örökségét. Érintetlenül kell megőriznetek, sőt a jövő nemzedék számára gazdagítanotok kell ezt az örökséget, amelynek összetevői a. töretlen hűség a keresztény valláshoz, és a magyar haza nagylelkű szeretete. A Szent István millenium kezdetén apostoli levelet intéztünk az egész magyar néphez. Abban már elmondottuk mindezt és azt is, mennyire szeretjük ezt a népet. A mostani találkozás jó alkalom arra, hogy kifejezzük érzelmeinket, kissé közvetlenebb formában ugyan, de mégis nyilvános és ünnepélyes módon. Szeretnénk, ha szavaink minden magyar gyermekünk szívéhez utat találnának. Tudják meg valamennyien, hogy a pápa szereti őket, tiszteli és nagyra 'becsüli őket, nemzeti értékeiket, melyek olyan változatosak és gazdagok. A legszivélyesebb figyelemmel követi vallási és társadalmi életük alakulását. Biztos és sikeres jövőt kíván hazájuknak és miniden egyes gyermekének azt a boldogságot kívánja, amelyet csak egy atya kívánhat gyermekeinek. Ezt az üzenetet vigyétek haza honfitársaitoknak, amikor majd Rómából hazatérték. Akkor szólunk hozzátok, amikor még fülünkbe cseng a pünkösdi liturgiának visszhangja, amelynek során felidéztük azt a tüzet és azt a fényt, amelyet a Szentlélek árasztott ki a földre, hogy megújítsa azt. Az Űr mennybemenetelekor ezekkel a szavakkal jelezte előre apostolainak ezt az eseményt: „A Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgy, hogy tanúságot tesztek majd rólam Jer 32
