A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)

ruzsálemben, meg egész Júdeábán és Szamariiában, egészen a föld végső hatánáig.” Ti is megkaptátok a Szentlélek ajándékát. Nektek is Krisztus tanúinak kell lennetek. Tanúságot kell tennetek tanításáról, szeretetéről hazátokban. „Eritis mihi testes.” Mindenekelőtt ti püspökök és papok, akiket az Úr a népek tanítására hívott meg, tanítsátok meg mindannak megtartására „amit parancsoltam nektek”. Ez a küldetés igen nehéz olyan világban, amelyben, mint Szent Pál idejében is, a „kereszt egyeseknek botrány, másóknak oktalanság”. Mi mégis azt kívánjuk nektek szívből, hogy Krisztus maradjon számotokra és a rátok bízottak számára is „Isten ereje és bölcsessége, az üdvösség és reményetek alapja”. Legyetek továbbra is az Űr tanúi mindennapi életetekkel és lelkipászitori törődéstekkel. Az Ür szavai szerint „járjatok elől jó példával mindenben, a tanításban legyetek kifogástalanok, szavatok legyen józan és feddhetetlen, senki se tudjon semmi roszszat rátok fogni”.

Rajtatok keresztül köszönetét mondunk mindazoknak a testvéreinknek, akiknek Szent Pál szavai szerint az élet Krisztus „és akik ragyogó tanúságot tettek és tesznek Krisztusról az egyház javái’a, hazátokban.” „Eritis mihi testes”. Tanúim lesztek! Ti is szeretett fiaink és leányaink, akiket az Ür arra hív, hogy elismerjétek őt az emberek előtt, hogy majd ő is megvalljon benneteket, az Isten angyalai előtt. A II. vatikáni zsinat arra szólít fel benneteket, hogy a világban leld gyümölcsöt teremjetek, azt a szerepet töltsétek be ebben a világban, amit a lélek a testben. Hallatlan küldetés ez. Nem idegenül eltávolodni a világtól, hanem megváltoztatni, átalakítani, tökéletessé tenni azt. Becsületesen együttműködni mindazokkal, akik tisztességgel ugyanezért a célért küzdenek. A hit nem akadálya az emberi kibontakozásnak, hanem éppen, mint a zsinat is mondja, orvosolja és magasabbrendűvé teszi az emberi személy méltóságát. Erősíti a társadalom kötelékeit és mély szellemmel és jelentőséggel töti el az emberek mindennapi tevékenységét. Minden keresztény legyen a jó és az igaz munkálója. Példamutató a testvéri szeretetben és a társadalmi szolidaritásban. Legyen az emberi személy jogainak védelmezője, létezése első pillanatától kezdve. Legyen a zaklatottságban és a szenvedések közepette is a reménység hirdetője.

Egészen különös módon meg akarunk emlékezni a családokról, amelyek a társadalom élő sejtjei. Ezekből fakad az egyház jövőjét biztosító életerő. Itt kapják ugyanis a felnövekvő nemzedékek az első nevelést, amely mindig megmarad, vagy legalább is mély nyomot hagy az egész életre. Rányomja bélyegét az ember későbbi gondolkodásmódjára és cselekvésére. Ne .mulasszátok el azt, hogy gyermekeiteknek, fiataljaitok számára az igazi vallásos nevelést biztosítsátok, párhuzamosan a megfelelő kulturális, hivatásbeli és állampolgári neveléssel. Ma mindenfelé sok a panasz e kényes és igen fontos feladattal kapcsolatban. A ti vidékeiteken a nehézségek különösen nagyok. De a nehézségeket legyőzheti, reméljük, a papok buzgó munkája és a velük együttműködő keresztény családok gondoskodása, .amely családokat résziben családi egyházaknak lehet nevezni. A Lumen Gentium 11. pontja szerint a „szülők legyenek a hit első hirdetői

gyermekeik részére”. Bárcsak fél virágoznának és szaporodnának nálatok is ezek a családi egyházak! Az emberi és keresztény erények, az imádság, az egyenesség, a nagylelkűség!

Mert innen, a családokból fakadnak a papi hivatások, amelyekre népeteknek annyira szüksége van. Imádkozunk az Úrhoz, hogy adjon nektek hivatásokat. Immáron megkezdődött történelmetek új müleniuma. A Szent Istvántól rátok hagyott hit fáklyája világítsa meg azt teljesen, hogy jelezze a magyar nemzet fiai számára az eljövendő boldogság útját. De ugyanakkor támogassa és segítse őket a földi ország építésében is, a béke, a szabadság, az állandó fejlődést célzó emberi tevékenység minden területén. Jókívánságainkat tehát imáinkkal együtt, amelyeket a Boldogasszonyra, a Patrona Hungáriáé mindenható1' közbenjárására bízunk, a magyar egyházhoz intézzük, annak jóléte érdekében. De szóin,ak az államnak is, amely, miként az egyház, most zárta le első milleniumát, és az egyházzal együtt folytatja útját. Szívből kívánjuk, hogy ezt az utat mindig az őszinteség és kölcsönös szívélyesség kapcsolatai jellemezzék, egymás jogainak kölcsönös elismerésében és a magyar nép javát szolgáló együttműködésben. Ezekkel a jókívánságokkal zárjuk ezt a találkozásunkat, remélve azt, hogy újabb magyar csoportokkal is találkozunk. Most pedig kérve rátok, szeretteitekre, az egész Magyarországra Isten áldását, ennek zálogaként teljes szívvel adjuk rátok apostoli áldásunkat!

1204/1972. szám.

Papszentelés a székesegyházban

A f. évi papszentelést június 18-án (a 11. évközi vasárnapon}' de. 9 órakor végeztem a székesegyházban. A négy újmisés paptestvér közül Major István a becsehelyi. Nagy József a szentgotthárdi II. , Rátkai Imre a horvátnádaljai, Várnai József pedig a szombathelyi Szt. Norbert plébániáról (lelkészségről) származik.

Kérem az illetékes, plébánosokat, hogy a szentelés tényét a kereszteltek anyakönyvébe szíveskedjenek bevezetni.

De — a papszenteléssel kapcsolatban — hadd emlékeztessem minden lelkipásztorkodó' paptestvéremet is egy nagyon fontos, közös kötelességünkre. Szentatyánk mondotta a római zarándoklaton résztvevő püspököknek és papoknak: A pap életének tanúságttétele lehet a forrása azoknak az új hivatásoknak, amelyekre Magyarországnak is igen nagy szüksége van.

Manapság sokan kutatják és vitatják a hivatások csökkenésének okait. Kétségtelen tény, hogy a papi hivatásokat elősegítő szociális, kulturális stb. feltételek gyökeresen megváltoztak. Sok olyan új tényező jelentkezik, amelyek a hivatások csökkenése irányában hatnak (pl. a városiasodás, az anyagi jólét keresése, a közömbösség, az ateizmus stb.). Egy azonban biztos: a Szentlélek Isten kegyelme mellett (amelyért'sokat kell egyénileg és közösségben is imádkoznunk), továbbra is és mindig a papok életének tanúságtétele marad az új hivatások keltésének legfontosabb feltételig.

33