A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)
1203/1972. szám. Itómai magyar nemzeti zarándoklat. Amint árróil mér értesültek Tisztelendő Testvéreim, <f. év május 18-tól május 27-ig tartott a II. világháború óta rendezett első hivatalos magyar nemzeti zarándoklat. A zarándoklaton, — melynek háromszáz tagja veit, közitük 68 pap —, egyházmegyénkből 8 paptestvér és 9 hívő vett részt. Végtelenül örülök, és hálát adok a jó Istennek, hogy Rómában én is csatlakozhattam a zarándoklathoz. Megható volt, amikor magyar szent-ének hangjai mellett befutott a zarándok-vonat a Tiburtina pályaudvarra. A zarándoklat a Szűzanya római Nagytemploméiban, a Maria Maggioredoan kaneelebrációs szentmisével kezdődött. Sok zarándoknak könynyes lett a szeme, amikor érsek Atyánk édes anyanyelvűnkön kezdte meg a szentmisét a pápiai oltárnál, mely alatt őrzik az Üdvözítő jászolát. A szentmisén homoliát mondtam: magnificat anima mea Dominum. Pünkösd vasárnapján a Szent Péter bazilikában koncelöbráltunk. Megható volt, amikor 9 püspök és majdnem hatvan paiptestvér vonult a szentségi kápolnába, hogy kifejezze Péterhez való hűségét Május 21-én került sor a püspökök és papok pápai kihallgatására. A Szentatyával találkozni felejthetetlen élmény. Ragyogó napsütés volt, amikor autóbuszaink Assisibe vittek el minket. Umtria kék ege reánk ragyogott, és a festői környezetben, a színpompás rétek, a középkori város falai közt, Giotto freskói szemlélése fcözibeen a Poverellora emlékeztünk. Nagy élménnyel tértünk vissza Rómáiba. Szerdán, az általános kihallgatás után került sor a külön pápai kihallgatásra, melyen valamennyien: püspökök, papok, hívek réstzt vettünk. Mindenki meghatódott. A Szentatya valóban úgy szólt hozzánk, mint ahogyan egy atya szólhat gyermekeihez. Olasz ínyelven mondott beszédét részben én tolmácsoltam édes anyanyelvűnkön. A Szentatyáinak mind a püspökökhöz és a papokhoz, mind a zarándoklat összes résztvevőihez intézett beszédét magyar fordításban az alábbiakban közlöm a Tisztelendő Testvérekkel. A Szentatya beszéde a püspökökhöz és papokhoz Tisztelendő Testvéreim és Szeretett Fiaim! Örömmel üdvözlünk beimebeke'., akik azzal a zárándók csoporttal jöttetek, amely az egész világot végigpuszfító háború óta az első hivatalos magyar zarándoklat a számunkra olyan kedves Örök Városban. E találkozás nemcsak arra alkalom, hogy kifejezzük örömünket, hanem — amint ezt az imént érseketek is mondotta —• airra is, hegy buzdítsunk benneteket, elmondjuk azt, ami atyaian szerető szívünkből előtör. Először is a következőkre emlékeztetünk: a papok belső élete, ragyogó életiszentsége minden ,apostolkodiás alapja. A mi korunkban fokozottan igaz, az apostol szava: „Látványossága lettünk a világnak, az angyaloknak és embereknek” (1 kor 4, 9). Igen megf ontolandó az, hogy a pap erényei és hibái nemcsak neki magénak válnak hasznára vagy kárára, hanem az egész egyházra kihatással vannak. Az egész egyházi közösség jó hírnévének, hitelének használ vagy árt a papok életpéldája. A papnak életével kell tehát tanúságot tennie arról, amit tanít. Ez a tanúságtétel lehet azoknak az új hivatásoknak is forrása, amelyekre Magyarországnak igen-igen szüksége van. Nagyon szeretnénk most benneteket buzdítani arra, hogy őrizzétek meg az egységet: azt az egységet, amelyet Krisztus Urunk annyira hangsúlyozott az utolsó vacsorán: „Hogy mindnyájan egyek legyenek”! (Jn 17, 21).Ez az 'egység a hitben gyökerezik. Hisszük ugyanis azt, hogy az egyház isteni alapítású és a Szentlélek működése nem szűnik meg benne. Ez az egység fűzzön benneteket elsősorban a Szentszékhez és Szent Péter utódához. Erősen bízzatok ebben a Szentszékben, amelynek egyetlen törekvése az, hogy előmozdítsa az egyes egyházak javát, így a ti javatokat is. A szóban forgó egység fűzze össze egymással a püspököket: szeretettel, őszinteséggel, Istenhez való hűséggel és kötelességtudással legyenek egyetértők cselekedeteikben és beszédeikben. Együtt keressék azt, ami az egyház javát és jogainak védelmét szolgálja. Ha a lelkipásztorok egysége növekszik, lelkierejük is fokozódik. Végül legyen egység a püspökök és a papok között. Hadid idézzük ezzel kapcsolatban a II. vatikáni zsinat tanítását, a Christus Dominus kezdetű dekrétum 28. pontjának szavait: „Az összes- papok, akár egyházmegyések, akár szerzetesek a püspökökkel együtt Krisztus egyetlen papságának részesei és abban tevékenykednek. Egyetlen papi testületet és egy családot alkotnak, ahol az Atya a püspök.” Márpedig, ti is jól tudjátok, a családot az egység fűzi össze, amelynek alapja a helyesen gyakorolt atyai tekintély, melynek megfelel az engedelmesség, a tisztelet, a ragaszkodás és a szeretet. Erre az alapra kell tehát támaszkodnia a püspökök és a papok közötti egységnek is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szóban forgó-egységet az emberi gyengeség miatt az élet és a kor különleges nehézségei köA Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972. IV.
