A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1971 (Szombathely, 1972)

2

A könyv jellemző vonásai:

Már a könyv gondolatmenete is elárulja, hogy a könyv részben hagyományos, részben újszerű szerkesztéssel készült. Hagyományos a könyv anyagválasztása és anyagelosztása: A hit alapelemei és az elsőáldozáshoz szükséges tudnivalók. Viszont újszerű, hogy nem akar kicsinyített dogmatikai tankönyv lenni. Ezért csak az került bele, ami kimondottan szükséges a szentáldozáshoz és a gyermek állapotának megfelelő gyakorlati keresztény élethez. Emiatt több fontos kérdés nem szerepel az Elsőáldozók Hittankönyvében. Föltételezzük, hogy aki magát kereszténynek vallja, az vallási ismereteiben továbbra is képezni fogja magát.

Hagyományos vonás a könyvben, hogy — mint a Kis Katekizmus — anyagát az üdvösségtörténet főeseményeihez köti és alkalmazkodik az egyházi évhez. Viszont újszerű, hogy az elsőáldozás tudnivalóit is az Ür Jézus életének eseményeiből bontja ki. Az elsőáldozás anyaga nem függeléke a könyvnek, hanem az egész könyv teljességében előkészítés a szentáldozásra.

Az Elsőáldozók Hittankönyve a kérdés-felelet módszert is megőrzi a hagyományos gyakorlatból. Ebben az életkorban még elengedhetetlen, hogy a tudnivalók pontosan megfogalmazott kérdésekben és szószerint közölt válaszokban legyenek rögzítve. A kérdések az egység mondanivalójának lényegét foglalják össze a lecke végén.

A hagyományos sorrendben tárgyalt anyagot az a szemlélet hatja át, hogy nemcsak tudásanyagot akar adni, hanem inkább életet: élményszerű, meleg, reális vallásos életet. Ezt úgy akarja elérni, hogy rögtön a könyv elején a kegyelmi életnek a gyermek számára is világos ismertetését adja. Már jóval az elsőáldozás ideje előtt is tudatos kegyelmi életre, a lelkűnkben élő Szentháromsággal összekapcsolt vallásosságra nevel. Ez a vallásos élet a mindenkit szerető Jézus követése a vele együtt folytatott szeretet-életben. Istent embertársainkban szeretjük, vallásosságunk fő ismertető jele a gyakorlati szeretet-élet hőfoka. El kell fogadnunk Szent X. Pius állítását: A hittudományban még járatlan, sok mindent nem értő gyermek is élhet tudatos kegyelmi életet, mert itt nem a szabatos fogalom-ismeret a lényeg, hanem a helyes gyakorlás.

Külön felhívjuk a figyelmet a könyv néhány újszerű sajátosságára. Az egyik, hogy előbb tárgyalja a szentáldozást, mint a gyónási tudnivalókat. Ennek tudatos pedagógiai oka van: az elsőáldozásra, és főleg a gyakori áldozásra készítjük elő a gyermekeket. Nyomasztóvá tenné a gyermek lelkivilágát, ha a készület túlnyomóan a bűnnel, lelkiismeretvizsgálattal és a gyónási tudnivalókkal foglalkoznék. Ki kell alakítanunk azt a szemléletet, hogy áldozni nem csak gyónás után lehet. Kérjük a hitoktatókat, hogy az oktatás első óráitól kezdve ők is a kegyelmi életet, a Jézussal-egyesült, aktív szeretet-életet hangsúlyozzák. Ebben a beállításban a gyónás a szeretet-élet eszköze, hogy botlás esetén jóvátegyük a bűnt és eligazítást kapjunk küzdelmeinkben.

Természetesen a gyónási tudnivalókat is meg kell tanulni egyszer és erre mégis csak az elsőáldozási előkészület ideje a legalkalmasabb. Világos, hogy a gyónási tudnivalók olyan számosak, hogy egyetlen egységben teljesen nem tárgyalhatok. Ezért a gvónással kapcsolatos tudnivalók már a könyv elején is szóbakerülnek. Az e^ész könyv készít elő a szentáldozásra és a gyónásra egyaránt ! Amikor a könyv a szentmisével kapcsolatban az áldozási tudnivalókat már közölte, utána következik a bűnbánat szentségének rendelése és a gyónási tudnivalók összefoglalása. Ez már csak az egész évben tanult elemek összeillesztését jelenti. Így oldja meg a könyv, hogy a tényleges gyónási előkészületet csupán egy egységben tárgyalja. Ípv akarja megőrizni a pozitív lelkiség szépségét, s ugyanakkor nem sikkad el a bűnbánó lelkűiét kialakítása sem.

Üjszerű a könyvben, hogy a szentáldozást a f szentmisével kapcsolatban tárgyalja. Ez az elhelyezés tudatos. Az új liturgikus lelkűiét természetesnek tartja, hogy a szentmisében akkor veszünk részt igazán, ha szentáldozáshoz is járulunk. A könyv evvel nemcsak a gyakoribb áldozást akarja ajánlani, hanem a szentmise jobb megértését és megélését is szeretné elősegíteni. A kellő előkészületre úgy nevel, hogy önálló imádságra szoktat, és a szentmisével magával készíti elő a gyermeket az áldozásra, ezért szoktassuk rá őket, hogy már mise közben gondoljanak a szentáldozásra. A hálaadás méltóságát is biztosítja az új liturgia, csak ki kell használni és rá kell szoktatni a gyermekeket arra, hogy áldozás után a saját szavaikkal is szóljanak Jézushoz.

Célszerű, hogy az elsőáldozás időpontja akkor legyen, amikor a könyv anyagában eljutottunk a szentmise, szentáldozás és gyónás ismertetéséhez. A tanterv szerint ez áprilisban esedékes, minél közelebb Húsvéthez. Ez is tudatos elhelyezés, mert a gyermek még további vezetésre és oktatásra szorul az elsőáldozás utánra. Ezzel is hangsúlyozni kívánja, hogy az elsőáldozás nem befejezése valaminek, hanem kezdete az öntudatos vallásos életnek.

Újszerűnek tűnhet a gyónás ismertetett módja. A hosszú bevezető imát a könyv elhagyja. Indokoltnak tartja viszont a bűnvallomás megkezdése előtt és az utolsó gyónás idejének megmondása után a szentáldozások gyakoriságának megemlítését. Minden gyóntató tudja, hogy a lelki vezetés szempontjából sokkal fontosabb információt jelent ez az adat, mint az utolsó gyónás ideje.

Az erkölcstan követelményeit a könyv a Tízparancsra építve ismerteti, de a szeretetparancs mindenekfelettiségét hangoztatja. Isten iránti szeretetünket azzal mutatjuk meg, hogy megtartjuk parancsait. Ezért tárgyalja a könyv a parancsokat pozitív formában. Min-