A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1970 (Szombathely, 1971)
létszámuk ellenére abban, a szerencsés helyzetben vannak, hogy közöttük, lakik lelkipásztoruk, helyben van templomuk^ minden nap részt vehetnek a legszentebb áldozat bemutatásában. Örömmel, látom, hogy a hlyek élnek is ezekkel a kegyelmi lehetőségekkel és továbbra is igényt tartanak arra, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradjon s ezért aránylag nagyobb áldozatot hoznak. Az igazságosság. azt kívánja, hogy ezen plébániák híveinek egyházi hozzájárulása (adója) a jövőben is magasabb legyen az egységes egyházmegyei átlagnál. Még így is rászorulnak bizonyos támogatásra, amit a testvéri szeretet szellemében biztosítani is fogunk számukra. Kedves Híveim! A katolikus hívektől elvárt egyházi hozzájárulással kapcsolatban felhívom a figyelmet a perselyadományokra is. Ősi, keresztény szokás volt, hogy a misében a hívek áldozati lelkületűk kifejezésére természetbeni adományokat ajánlottak fel. Később ennek helyettesítésére lettek általános szokássá a persely-adományok. Ezek elsősorban a templom céljait szolgálják. Ezért szeretettel kérlek benneteket, hogy persely-adományaitok összegükben is valóban legyenek méltók áldozati lelkülietetek kifej ezésére. Kedves Híveim! Ha őszinték vagyunk, könnyen beláthatjuk, hogy az előirányzott egyházközségi hozzájárulások megfizetése senki számára sem jelent nagy terhet. -Ugyanakkor viszont azzal a jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy hitünk nem holt, hanem tettekben megnyilatkozó, áldozatos hit. Hiszem,, hogy szent Márton Egyházmegyéjének hívei készséges szívvel meghozzák áldozataikat Egyházukért. Aki azonban elfogadható indok nélkül elzárkózik a közös teherviseléstől, megtagadja a tőle várt egyházi hozzájárulás fizetését és igazságtalanul másokra hárítja át a terheket, melyeket neki kellene viselnie, önmagát zárja ki az egyházi közösség teljességéből. Tehát nem képviselheti az egyházközséget, nem lehet kereszt- és bérmia,szülő, egyházi szertár.ásóknál nem igényelhet különös ünnepélyességet. Éppen, ezért úgy rendelkeztem, hogy papjaim a más plébániákról jövő házassági tanúktól, keresztszülőktől, bérmaszülőktől is kérjenek egyházi igazolást vallásos (lelki és anyagi) kötelességeik teljesítéséről. Kereszteléskor, házasságkötéskor és temetéskor ugyancsak kérjék erről az illetékes plébános igazolását. Az üdvösségre szükséges szentségek kiszolgáltatását azonban az Egyház sen’kitől sem tagadja meg, aki hívő lélekkel és bűnbánó szívvel kéri azokat. Kedves Híveim! Nehéz anyagi ügyeket szorgalmaznunk, hiszen mi elsősorban a lelkiek szolgálatára vagyunk hivatva. Nem hallgathatjuk el azonban előttetek Egyháziunknak anyagi gondjait sem. Nélkületek ugyanis nem tudjuk azokat megoldani. Bízom megértés,tekiben és áldozatos buzgóságtokban,. Krisztus követségében szóltam hozzátok. Tőle nyerjetek nagylelkűség,tekért bőséges áldást és százszoros jutalmat. 1400 1970. szám. Körlevél a papokhoz az egységes egyházközségi teherviselésről. Tisztelendő Testvérek! A II. legyetemes vatikáni zsinatnak A PAPI SZOLGALATRÓL ÉS ÉLETRŐL szóló határozata alapján az Egyházmegyei Papi Szenátus javaslatára felállítottam az Egyházmegyei Központi Gazdasági Bizottságot (1970. II. Körirat). A Gazdasági Bizottság kidolgozta a hívek egységes egyházközségi teherviselésével, az egyes egyházközségek és az Egyházmegyei Központ költségvetésével kapcsolatos javaslatait. Ezekről a javaslatokról a folyó évi II. és VII. számú köriratomban tájékoztattam a Tisztelendő Testvéreket. A tavaszi koronagyűlésekien a papság minden részletében megtárgyalta a kérdést. S végül a szept. 24- én tartott ülésén az: Egyházmegyei Papi Szenátus is foglalkozott vele. Mindezek után — a felmerült kiegészítő javas■ latok és hozzászólások figyelembe vételével — az alábbi rendelkezéseket hozom. A rendelkezések 1971. január 1-től érvényesek és kötelezőek. I FŐPÁSZTORI SZÓZAT A HÍVEKHEZ. Szükségesnek látszott, hogy az Egyházmegye anyagi helyzetét érintő kérdésekről külön körlevélben, szóljak a hívekhez. A hívekhez szóló főpásztori szózatomat (XIV. Korirat 1390. szám) a megérkezését követő vasárnap minden szentmisén olvassák fel a T. Testvérek! Ha a lelkipásztor szükségesnek látja, a következő év folyamán, újból ismertetheti. A főpásztori szózat célja az, hogy híveinket, mint nagykorú keresztényeket ráébressze és buzdítsa vallásos (lelki és anyagi természetű) kötelességeik tudatos és áldozatos teljesítésére. Szeretettel kérem a T. Testvéreket, törekedjenek arra, hogy a körlevelet hallgató hívek megérezzék: bár anyagiakról szólunk, de ezt is a lelkek üdvének érdekéiben tesszük. Hiszen az Egyháznak hivatása teljesítéséhez feltétlenül szüksége van anyagiakra is. S kitől várhatnánk az anyagi támogatást, ha nem az Egyház tagjaitól, vagyis a hívektől. Azt is mindenki (könnyen beláthatja, hogy a hívektől (családoktól) kért egységes hozzájárulást a jószándékú hívek általában könnyen megfizethetik. Akik meg valóban szegények és rászorulók, azoktól szociális helyzetük szerint úgyis csak kisebb összeget kérünk. Hiszem, hogy mind a hívek összessége, mind pedig az egyházközségi képviselőtestületek megértik, hogy jelen intézkedéseim megfelelnek az evangélium, és a zsinat által is hangsúlyozott keresztény szolidaritás szellemének és összhangban vannak korunk szociális fejlődésével is. A T. Testvének mindenesetre .szavukkal és példájukkal nagyon sokat tehetnek azért, hogy a fenti rendelkezések eredményesek legyenek. Azt bizonyára híveink nagy többsége különösebb buzdítás nélkül is belátja, hogy mindenegyes egyházközségnek elsősorban saját magának kell az anyagi szükségletleiről gondoskodnia. Ezzel viszont nem elégedhetünk meg. Szavunk nyomán egyre
