A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1970 (Szombathely, 1971)
2 repet az anyagban, hogy a Szentlélek vezet el bennünket a jóságos mennyei Atyához. Így kezdetleges kapcsolata lesz a gyermeknek mind a három isteni személlyel anélkül, hogy a Szentháromság titkát megemlíteni, megtanítani, megmagyarázni kellene. Ez a könyv egy kis képes evangélium, örömhír a gyermekek számára. Nincs szó benne bűnről, bűntető Istenről, pokolról, gonoszlélekről. Ezeket a tényeket és fogalmakat a következő évben tárgyaljuk részletesen. E könyv arra törekszik, hogy megszerettesse a gyermekkel azt, ami a vallással kapcsolatos. A képek alatt vers található. Röviden összefoglalja a kép mondanivalóját. Nem is kell külön megtanítani, mert a gyermek, sokszor veszi majd kézbe ezt a képeskönyvet, a szülő sokszor beszélget vele a képről, tehát az alatta lévő verset is mindannyiszor elolvassák és így lassacskán meg is tanulja. A versek énekelhetek. Ha a gyermeknek van egy kis hallása, még könnyebben emlékezetébe vésődik a szöveg és még többször fogja magától ismételni. Nála ez a hittankönyv énekeskönyvvé válik. Nagy vonalakban a liturgikus éven is átvezet. Alkalmat ad arra, hegy megismerje a gyermek a templomot, annak berendezését és megtanulhatja, hogyan kell ott viselkedni. A gyermek könyve mellé egy kis füzet tartozik, amely nevelői útmutatást tartalmaz a szülők számára. Röviden összegezi, hogy az egyes címszavakkal kapcsolatban mit kell és szabad mondaniok. Ezzel a könyv nagy segítséget nyújt a szülőknek és nevelőknek. A hitoktatók rövid óravázlatot találnak a pedagógiai útmutatások között. Vázlat ez, amelyet ki kell egészíteni, életté kell varázsolni. A hitoktatókra nehezebb munka vár mint eddig. Élményszerűvé tenni egy órát nem könnyű dolog és fárasztó is. A cél azonban minden áldozatot megér. A munkáltatás, a gyermekek foglalkoztatása azt a gondolatot domborítja ki, hogy a modern hitoktatásnál a főhangsúly a vallásos nevelésen van és nem a tanításon. Ez a hittankönyv nem az elsőáldozók könyve, csak bevezetés a vallásos életbe. A hittankönyvet a következő három fő mozzanat szerint kell használni: látás, megértés, cselekvés. Látás. A színes kép szemléltetően mutat rá, a tapasztalati élményre, vagy a szentírási eseményre. Arra kényszeríti a gyermeket, hogy beleélje magát a jelenetbe, szinte azonosuljon a szereplő személyekkel. Nemcsak arról van szó, hogy felkeltsék a gyermek érdeklődését, hanem arról is, hogy megadják a témát a tárgyalásra és lelkitevékenységre. Ezért a hitoktatók élesen határolják el a lényeges elemeket a lényegtelen mozzanatoktól. Ha túlságosan részletezik a mellékes körülményeket, veszélyeztetik a koncentrációt és elvonják a lényegről a figyelmet. A képek technikája egyszerű, hason1 ó a gyermeki rajzok stílusához. így közvetlenebbül hat a gyermek képzeletvilágára. Megértés. Mivel az egyes órák anyagát gyermekeknek kell előadni, méghozzá az ő sajátos nyelvükön, ezért feltétlenül szükséges, hogy a hitoktató minden órájára igen lelkiismeretesen készüljön fel. Többször is olvassa el a szülőknek és hitoktatóknak adott gondolatokat. Nézegesse a kapcsolatos képet, olvassa el a hittankönyv szövegét, rögzítse az anyag főbb pontjait. Élje bele magát a pvermek lelki világába. Ezt persze nem lehet az utolsó pillanatra hagyni. Az adott helyzetnek megfelelő nevelői és didaktikai gondolatok csak elmélyüléssel születnek. Minél több szempontból gondolja át az anyagot. Ehhez a munkához eligazítást ad az óravázlat. A közbeiktatott elbeszélések legyenek élményszerűek. Hogy a beszélgetés hatásos legyen, alka^azkodjék a hitoktató a körülményekhez. Rugalmasan változtasson az adott vázlaton. Vegye figyelembe a gyermekek hangulatát, igényét és fogékonyságát. Ébresszen cselekvési vágyat a gyermekben. Adjon ösztönzést az imádságra, a liturgia szeretetére és az erkölcsi magatartásra. A hitoktató legyen mindig kedves a gyermekekhez. Ügy beszélgessen velük, ahogy az édesanya szokott beszélgetni gyermekeivel. Teremtse meg a hittanra járók között azt a légkört, ami kifejezi a tantárgy sajátosságait. Ennek egyik külső jele lehet pl. az, hogy központi helyre, megfelelő környezetbe egy díszes kiadású Bibliát helyez el, vagy éppen az óra anyagára utaló képet. Imádsággal, énekkel kezdi és fejezi be az előadást. Nem a jegy a fontos, hanem a jó Istennel való kapcsolat. Ébresszen tiszteletet és szeretetet az Isten szava iránt. Ne a maga nevében beszéden, hanem legyen az Isten és az Egyház tolmácsa. Ne a saját véleményét mondja el, hanem a mennyei Atya hívó szavát közvetítse (Presbyterorum ordinis, 4).
