A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
13 A paténát a kenyérrel leteszi a korporáléra. A fenti imádságot, ha közben énekelnek, a pap csendben mondja, ha viszont nem énekelnek, mondhatja hangosan. Ez utóbbi esetben a hívek felelnek rá: Áldott legyen az Isten mindörökké ! Ezután a szerpap vagy maga a miséző bort és kevés vizet önt a kehelybe, miközben ezt mondja: A bor és a víz titka által részeszüljünk annak istenségében, aki kegyesen részese lett emberségünknek. (A vízre nem kell keresztet vetni !) Ezután a pap kezébe veszi a kelyhet, az oltár fölött kissé felemelve tartja, miközben mondja: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk néked, mint a szőlőtő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala. A kelyhet leteszi a korporáléra. Ha nem énekelnek alatta, ezt az imát is mondhatja a pap hangosan. A hívek felelete most is ugyanaz, mint előbb volt: Áldott legyen az Isten mindörökké ! Ezután a pap meghajolva csendben mondja: Alázatos lélekkel és töredelmes szívvel, kérünk Urunk, Istenünk, fogadj el minket, és legyen kedves színed előtt áldozatunk. (Itt következhet a tömjénbetétei és az áldozati adományok, valamint az oltár megincenzálása. Majd a szerpap vagy a minisztráns megincenzálja a papot és a népet is.) A pap az oltár jobb oldalán állva megmossa kezét, miközben csendben mondja: Mosd le, Uram, bűneimet, és vétkeimtől tisztíts meg engem. Ezután az oltár közepe elé megy, a nép felé lordul, és kezét kiterjesztve majd összezárva mondja: Imádkozzatok, testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt. A nép feleli: Fogadja el az Ür kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára. A pap kiterjesztett kézzel elmondja a Felajánló könyörgést (az Oratio super oblata-t), mire a nép feleli: Amen. Az eucharisztikus imádság (Prex eucharistica) Az eucharisztikus imádság a prefációval kezdődik. A pap (az eddigi gyakorlattól eltérően) kezét kiterjesztve mondja: „Az Űr legyen veletek”. A nép feleli: „És a te lelkeddel”. A pap . kezét felemelve folytatja: „Emeljük föl szívünket”. A nép: „Fölemeltük az Űrhoz”. Majd a pap kiterjesztett kézzel mondja: „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek.” A nép felelete: „Méltó és igazságos”. S ugyancsak kiterjesztett kézzel mondja a pap a prefációt. (Az „Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek” szavakra tehát elmarad a kéz összezárása.) A prefáció végén a pap kezét összezárva a néppel együtt közösen elmondja vagy el énekli a Sanctus-t. Ezután az előírt módon elimádkozza a választott eucharisztikus imádságot (Kánont). Ezt szabad (sőt ajánlatos is) hangosan és érthetően mondani. Sőt az eucharisztikus imádságok bizonyos részei (melyeknek dallama a Misekönyvben megtalálható) énekelhetők is. A konszekráció szavai minden misekánonban (tehát az eddig használt un. római kánonban is) a következők: A kenyér felett: Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan: mert ez az én testem, mely értetek adatik. A bor felett: Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. — Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre ! Az Űrfelmutatás az eddig szokásos módon megy végbe: A konszekráció szavai után, melyeket a pap csak kissé meghajolva mond el, azonnal felmutatja a szentostyát, ill. a kelyhet, majd mindkét esetben térdet hajt. Mindegyik eucharisztikus imádságban a Szent Vér felmutatása után, miután a pap térdet hajtott, hangosan mondja vagy énekli: íme, hitünk szent titka. A nép válasza: Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amig el nem jössz. (A Függelékben található még két másik akklamáció is.) Az eucharisztikus imádság végén a pap egyik kezébe veszi a paténát a Szentostyával, a másikba meg a kelyhet, és mindkettőt felemelve mondja vagy énekli: Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség, mindörökkön örökké. A hívek felelik: Amen. Az áldozás szertartása (Ritus Communionis) A doxologia (Per ipsum ...) után a pap nem hajt térdet, hanem, miután a kelyhet és a paténát az oltárra helyezte, összetett kézzel mondja a Miatyánk bevezetését: Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így imádkozunk. (A bevezetés előtt nincs „Könyörögjünk”) A Miatyánkot a pap kiterjesztett kézzel, a hívekkel együtt, közösen imádkozza vagy énekli. Majd ugyancsak kiterjesztett kézzel egyedül folytatja: - -Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól. Adj kegyesen békét napjainkban, hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj né’kiil éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot, és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljöttét. A nép imádkozva vagy énekelve feleli: Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. ! Ezután következik a béke rítusa. A pap először kiterjesztett kézzel, hangosan mondja; Urunk, Jézus Krisztus, te azt mondottad > apostolaidnak: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Ne vétkeinket nézzed,
