A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR 1969. ÉVI ÚJÉVI SZÓZATA Kedves Híveink, szeretett magyar Testvéreink! Isten iránti hálával tekintünk vissza új évünk küszöbén a letűnt esztendőre és így vesszük számba a mindnyájunk által élvezett közös javainkat. Istenre hagyatkozva szítjuk fel jövőbenéző reménységünket. Reményt és kölcsönös bizalmat kívánunk sugallni híveink és honfitársaink keblébe. A szeretet, mint a belénk ojtott isteni szikra, ma különös krisztusi izzással lángol fel bennünk és több a parancsnál. Hőfoka alapozza a mély és kölcsönös megbecsülést. Hatósugara létrehozza a legközösebb együvétartozást és összefogást. A nagy hazai feladatok és vállalkozások áttekintésénél, valamint az előttünk tornyosuló nemzetközi feladatok seregszemléjén felvonultatja a jóakaratú emberek beláthatatlan sorait és fokozza bennünk azt a közreműködési készséget és képességet, amely felméri a lehetőségeket és sürgeti azok megoldását. Ilyen újévi vértezetben fordulunk ma sajátos ügyeinkben híveinkhez és irányítjuk köszöntésünket, jókívánatainkat minden magyar testvérünkhöz. Kedves Híveink! I. Mi a világosság szolgái vagyunk és mint ilyeneknek ünnepi feladatunk, hogy Isten kegyelmével új és több fényt vigyünk bele Egyházunk életébe ez új esztendőben. A legéletbevágóbb ügyeinkre figyeltetünk fel. 1. Szent hitünk felvillanó fényénél, Szentatyánk szövétnekével mutatunk reá emberi létünk magasztos voltára. Az emberi élet nagy kérdései különösen a családban jelentkeznek. Hiszen .a család a tűzhelye a kigyuló és éltető szeretetnek. A család a bölcsője az új életeknek és általuk a család a fenntartója népünk, egyházunk és világunk jövendőjének. A családi életközösség megszentelt volta és jelentősége oly komoly tényező, hogy erről nemsokára külön is szólunk hozzátok, kedves Híveink. Szentatyánk, VI. Pál pápa tanítását fogjuk tolmácsolni nektek. Addig is szálljon szívből fakadó köszöntésünk és áldatásunk mindazok felé, akik egybehangolják életüket Isten boldogító akaratával, akik valóban méltók a szülői névre, mert felelősen vállalják az új magyar életek fakasztását és gyümölcsbeszökkentését. 2. Űj évünk világító tornyának fénycsóvájában szemléljetek kedves Híveink egy további, létfontosságú valóságot. Ti vagytok az Egyház! Mi, Istentől rendelt főpásztoraitok és papjaitok, nem tekintjük magunkat az Egyház kiváltságosainak. A mi főpásztori és papi tisztünk lényege, a mi fokozott felelősségünk, élethivatásunk és küldetésünk a ti szolgálatotok. Anyaszentegyházunk egyedüli feje a mi Urunk Jézus Krisztus, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké! Érezzétek tehát magatokénak az Egyház ügyét és úgy vállaljátok és végezzétek egyházias kötelességeiteket, hogy azok teljesítése örvendeztessen és Isten Ígéreteinek bírására érdemesítsen. Ez A II. Vatikáni Zsinat központi tanítása. Ez az új egyházias öntudat vezérelje hozzánk való viszonyulástokat, ez alakítsa ki helyes lelki beállítottságotokat, ez vezérelje kegyelmi életeteteket. 3. Krisztus fősége alatt egyetemesen képezzük az Egyházat. Ezért közös és azonos mindnyájunk küldetése is. Ezért kell egy szívvel — egy lélekkel folytatnunk Megváltónk művét, aki azért jött és lett emberré, hogy bőségesebb és teljesebb legyen az egész emberiség élete. A krisztusi életbőség és életteljesség az isteni életre történő meghívást és felemelést nyújtja. Velejáró adottsága az is, hogy ezáltal és közben minden embertestvérünk életét is dúsítja. Legyen ez utóbbi is újévi nekibuzdulásunk üdvös tárgya. Fontoljuk meg és éljük át azt a nagyszerű valóságot, hogy a mind teljesebb és mind boldogabb emberi élet biztosítása éppen Isten rendeléséből a mi szívünkben és a mi kezünkben van letéve. E magasztos letétemény hordozóiként szívleljük meg Egyházunk ezévi januári imaszándékát: „Könyörögjünk, hogy minden ember telítődjék a kölcsönös testvériség és más népek megbecsülése lelkületével és ezáltal erősödjék a világunk békéje!” így hangolódjunk és így munkálkodjunk ma és az egész új éven át. II. Egyházunk Újév ünnepét a világbéké napjává avatta. Ezidén másodszor köszönt reánk ebben a minőségében. Mi, magyar katolikusok úgy kezdjük tehát az új évet, hogy keressük a meleg kézfogást és mindinkább erősödő együvétartozást és összefogást minden magyar testvérünkkel és minden jóakaratú emberrel. Átérezzük, hogy visszatérő az újévi lelkesítő impulzus: „Sokasodjék, általánosuljon, mélyüljön és szilárduljon hazánkban és a világon az igazi és legközösebb emberi értéket jelentő béke ! Mint hívők a lelki békénket alapozzuk és sürgetjük. Csak abból adhatunk, amivel magunk is rendelkezünk. Az annyira áhított világbéke legádázabb kerékkötője a minden szinten lelepleződő önzés. Ez pedig a lelkületben gyökerezik. Ezért kell önlelkünk békéje fölött
