A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)

őrködnünk, amely nem jöhet létre, ha nem foglalja magában minden felebarátunk szeretetét. Nincs és nem lehet békességünk, ha nem tartunk egyenjogúnak minden embert, ha lekicsinyeljük embertestvérünket, ha bárkit kirekesztőnk a mindenkit megillető javakból. Nincs és nem lehet békénk, ha uralkodni akarunk mások fölött és akkor sem, ha tőlünk telhetőén nem vagyunk őrzői, féltői és támogatói embertársainknak.

Ha tehát a békéről beszélünk és annak eluraltatásán fáradozunk, akkor legyen egészen világos előttünk, hogy a béke semmiképpen sem jelent csupán egyéni nyugalmat, nem tűri a tétlenséget és közömbösséget. A béke annyira közös kincs, annyira a máshoz való jóviszonyulás szülöttje, hogy mindenkit lankadatlanmunkálkodásra sarkall és a nemes áldozatosságot is megköveteli.

A tényleges, jutalmazó és boldogító béke útja az igazi haladás és fejlődés előmozdítása és biztosítása. Ezt tanítja Egyházunk és ezt tapasztalja és vallja a világ.

Ennek a valóságnak újévi kihangsúlyozásában bennefoglaltatik a béke leg vészesebb rombolójának, a háborúnak ismételt elitélése. Nem is ülhetünk méltó módon újévet és világbékenapot, ha nem kárhoztatjuk a leghatározottabban a dúló háborúkat. Ezért híveinkkel és minden hazánkfiával továbbra is azért küzdünk, hogy üljön el a fegyverek zaja Vietnam mérhetetlen szenvedésekkel átitatott földjén, szűnjön meg a testvérharc Nigériában. A mi újévünk nem lehet békés, ha nem lesz gondunk arra, hogy szűnjenek meg a háborús feszültségek Közelkeleten és másutt.

Adjunk új lendületet béketörekvéseinknek, hogy az egy és oszthatatlan békét velünk együtt élvezzék a világ jóakaratú emberei.

Ez a mi újévi békeköszöntésünk. Ügy fogadjátok ezt tőlünk, hogy érezzétek ki belőle a mi főpásztori lelkesedésünket, szolgálatunkat és legközösebb reménykedésünket.

III. A szép, békés és boldog jövőt mi leginkább ott építhetjük, ahol élünk és dolgozunk, vagyis szeretett hazánkban, drága népünk körében és közösségében.

Hazánk egén Üjévünk hajnalán mi a béke szivárványát látjuk és gyönyörködünk benne. Nagyon érzékenyek vagyunk a haza hívó szavára és épp oly készségesek szebb jövőnk közös építésére.

Ezért újévi óhajtásunk is az, hogy forrjon össze példás testvéri egységben és összefogásban magyar dolgozó népünk, amikor hív a haza.

Ezen újévi óhajtásunkat magunkra vonatkoztatva úgy teljesítjük, hogy ezen egység és a belőle adódó közös eredményesség jegyében örömmel vállaljuk a reánk eső részt. Ez a rni hazafias és hitünkből eredő kötelességünk.

Újévünk napján a köszönetnek is hangot kívánunk adni. Államunk, híven Alkotmányunkhoz és a szabadság eszméihez, az idei költségvetésébe is belevette az egyházak és vallási közösségek anyagi támogatását. Mi ebben a gesztusban híveink munkájának megbecsülését és vallásos igényeinek elismerését látjuk. Ezért híveinkkel együtt mondunk köszönetét a gondoskodásért államunk vezetőinek és Ígérjük, hogy a magunk részéről a tények és további közös javunkat szolgáló tettek beszédével fogunk méltó módon válaszolni.

Csak úgy tudunk híveinkkel és minden hazánkfiával új évelni, hogy velük együtt ünnepeljük meg eddigi eredményeinket és velük együtt veszünk továbbra is részt szocialista gazdasági célkitűzéseink megvalósításában. Közben zavartalanul tápláljuk azon reményünket, hogy akadálytalanul teljesíthetjük Istentől nyert pásztori és hivő küldetésünket.

Így állunk ma előttetek, kedves Híveink és szeretett Hazánkfiai.

Kezünkben és szívünkben a fény, a békesség, a szeretet és egység fáklyáival. Ugyanezen fényt, békességet, szeretetet és egységet látjuk mindnyájatok szemében és keblében.

Ebben az ünnepi egybehangoltságban kérünk és kívánunk kedves mindnyájatoknak áldott, békés, boldog esztendőt.

Budapest, 1968. karácsonyán

/ '

A MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR

Rendelkezés. Fenti püspökkari körlevél január 1-én minden hivatalos szentmisén a szokott módon felolvasandó.

Pk : Kováts Géza 5400 db 68.2742 BNYV kalocsai telepe