A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

»

c) Oratio Fidelium.

A harmadik fokozatban éneklendők (31. p.):

a) cantus ad processiones introitus et communionis;

b) cantus post lectionem aut epistolam;

c) alleluia ante Evangelium;

d) cantus ad offertorium;

e) a szentírási olvasmányok (hacsak nem látszik alkalmasabbnak éneklés helyett felolvasni azokat).

. A három fokozat közül az első egymagában is alkalmazható. A másik kettő viszont — részben vagy egészben — mindig csak az első fokozattal együtt (28. p.).

Az énekes liturgiát lehetőség szerint azok a papok és segédkezők végezzék, akik jól tudnak énekelni különösen akkor, ha nehezebb énekről vagy rádió-közvetítésről van szó. Ha jó énekes nem áll rendelkezésre, a nehezebb részek ének nélkül, fennhangon és tagoltan mondhatók. Ez a könnyítés azonban semmi esetre sem szolgálhatja a pap, vagy a segédkezők kényelmét. (8. p.).

Az Instructio 32. pontja — a mi sajátos magyar viszonyaink között — különösen is nagy jelentőségű: „Az a bizonyos helyeken meglévő — helyenként engedéllyel is jóváhagyott — törvényes gyakorlat, amely szerint a Római Gradualéban lévő Introitus, Offertorium és Communio énekeit más énekekkel helyettesítik, az illetékes területi egyházi hatóság döntése szerint megtartható, csak az utóbbi énekek jeleljenek meg a szentmise említett részeinek és az ünnepnek illetve liturgikus időnek. Ezeknek az énekeknek szövegét ugyanazon területi hatóságnak kell jóváhagynia.”

A fenti engedély alapján, a Magyar Püspöki Kar döntése szerint a mi SZ. V. U. és egyéb alkalmas egyházi népénekeink liturgikus énekekké váltak. így használatuk — a liturgikus megújhodás során — továbbra is megengedett, sőt nagyobb jelentőséget nyer.

A Magyar Püspöki Kar élve a zenei Instructio 32. pontja által adott felhatalmazással úgy rendelkezik, hogy az Országos Magyar Cecilia Egyesület által 1967. évre készített, illetve 1968. évre kiadandó Templomi Enekrend miseénekeinek megfelelő versszakai a további intézkedésig, ideiglenesen egyenértékűen helyettesítik az Introitus-t, Offertorium-ot és Communio-t. Amennyiben ezeket a nép (kórus

stb.) — esetleg a pappal együtt — énekelte, a pap nem köteles a felsorolt miseszövegeket elvégezni. Éppen ezért az OMC-E énekrendjéíől csak fontos és indokolt esetben szabad eltérni. Köznapi misékre a plébános vagy illetékes pap gondoskodjék, hogy a kántor megfelelő énekeket énekeljen a néppel mondott misén.

Az olvasmányok közötti énekekre (Graduate, Alleluja, Tractus, Sequentia) — mivel ezek természetük szerint a „liturgia Verbi” szerves részei — nem vonatkozik a fenti engedély. Ezeket tehát — a további intézkedésig — csak az eddig szokásos módon, felolvasva esetleg énekelve lehet végezni úgy, hogy a hívek ülve hallgatják, sőt, amennyiben lehetséges, annak recitálásában vagy éneklésében maguk is résztvesznek. (33. p.).

Amennyiben a nép ezalatt népéneket énekel, a papnak el kell modania ezeket a szövegeket.

Az u. n. Ordinarium Missae énekeit (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei) lehet többszólamú feldolgozásban is — akár ,,a capella”, akár hangszeres kísérettel — énekelni, csak arra kell ügyelni, hogy a népnek ez esetben is legyen módja a bekapcsolódásra.

A nép bekapcsolódásának könnyebben megvalósítható módja, ha az Egyházi Hatóságok által jóváhagyott egyszólamú Ordinariumokat éneklik. A Glóriát és Credót esetleg két karban váltakozva vagy — ahol van — az énekkarral (énekesekkel) felváltva énekelhetik. A Credo-nak, mint a hit megváltásának közös éneklését ajánlja az Instructio. Ugyanígy ajánlja, hogy a Sanctus-t mint a prefáció befejező akklamációját az egész nép a pappal együtt énekelje. Az Agnus Dei-t — különösen koncelebráció esetén — a kenyértörés egész v ideje alatt, többszörösen ismételve is lehet énekelni. (34. p.).

A Miatyánkot a pap együtt végezze — akár imádkozva, akár énekelve — a hívekkel.

A 36. pont megengedi, hogy az olvasott misében (missa lecta) is énekeljék az Ordinarium illetve Proprium Missae egyes részeit.

II.

A zenei Instructio — a liturgikus szertartások énekelt végzési módjának hangsúlyozása mellett — másodszor azt is kívánja, hogy a liturgikus cselekményekben mindenki a maga