A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

3

szerepét Végezze, es csak azt végezze. (5—6 P-).

A pap és segédkezük (ministránsok, lektor stb.) mellett fontos szerepe van az énekkarnak is.

Az Instructio megkívánja, hogy 'mindenfelé működjenek énekkarok, vagy ha ez nem lehetséges, akkor kisebb énekes együttesek, vagy legalább egy-két jól képzett előénekes, aki a nép énekét vezeti. (19—21. p.).

A 22. pont a férfi, gyermek és vegyeskarok mellett megengedi a csak nőkből álló énekkar szervezését is. Amikor a kórusban nők is szerepelnek, akkor a kórus nem helyezkedhetik el a szentélyben. (Ez a megkötöttség azonban csak a liturgikus funkciókra vonatkozik, pl. hangversenyekre nem.) (23. pont).

III.

Az Instructio harmadik fontos kívánsága és rendelkezése, hogy a nép tevékenyen kapcsolódjék be a liturgikus cselekmények végzésébe. (5—6. p.).

Ez a bekapcsolódás legyen:

a) benső (interior) vagyis a hívek kísérjék figyelemmel a szertartásokat és imádságokat, így működjenek együtt az isteni kegyelemmel;

b) külsőleg is megnyilvánuló vagyis a benső áhítatot külső jelek, mozdulatok, testtartás, felkiáltások, feleletek, közös ima és ének is kifejezzék.

A maga idejében és helyén a szent csend (silentium sacrum )is eszköze lehet a hívek bekapcsolódásának, amennyiben alkalmat ad az ünnepelt titokban (mysteriumban) való elmélyedésre, az isteni kegyelem befogadására. (17. p.).

Hogy pedig a hívek meg ne unják a misébe való bekapcsolódást, váltogatni kell annak módozatait az ünnep rangja és a hívek alkalmassága szerint. (10. p.).

Éppen ezért meg kell őrizni, ápolni, alkalmas helyen és időben a szentmisén énekelni az egyházi zene hagyományos és értékes alkotásait, akár latin nyelvűek azok, akár népnyelvűek (50. p.). A híveket pedig ki kell oktatni, hogy a hallott énekben való elmélyedéssel is be lehet tevékenyen kapcsolódni a liturgiába. (16-17. p.).

A 47. pont — ugyancsak a változatosság szempontjából — azt kívánja, hogy a hívek necsak népnyelven, hanem latin nyelven _is

tudják együtt mondani, illetve énekelni amise Ordináriumának rájuk eső részeit. Egyes templomokban, főleg nagyobb városokban — ahol több idegen fordul meg — egy vagy több misét — lehetőleg énekes misét — tanácsos megtartani teljesen latin nyelvűnek. (48. p.). A teljesen latin nyelvű olvasott és énekelt miséket tartó templomokat illetve az ilyen jellegű szentmisék számát a felelős lelkipásztor kérésére az illetékes Ordinárius jelöli ki. (Lásd a Magyar Püspöki Kar 1966. szept. 14-i közös liturgikus rendelkezésének 3. pontját.)

A gregorián ének az egyházi zene különböző fajtái között továbbra is megtartja rangelsőségét. (50. p.).

Az Instructio azt is kifejezetten említi, hogy semmi akadálya annak, hogy ugyanazon misében egyes részeket latinul, másokat népnyelven énekeljenek. (51. p.).

A 46. pont szerint a hívek liturgikus buzgóságának fokozására nagyon alkalmas az u. n. Celebratio Verbi (szentmisén kívül!) és egyéb áhítatgyakorlatok zenés-énekes összeállítása, megszervezése is.

A népnyelvű liturgia új dallamaira vonatkozóan az Instructio azt kívánja, hogy azokat jól ki keli próbálni, hogy kellően érettek legyenek. Kerülni kell, hogy akár csak kísérletként is olyasmi történjék a templomban, ami nem illik a hely szenségéhez, vagy a hívek áhítatához. (60. p.).

A zenei Instructio 8. fejezete részletesen foglalkozik a templomi hangszeres zene kérdésével is. Bár semmiféle hangszer használatát nem tiltja névszerint, általánosságban mégis kívánja, hogy a kifejezetten profán jellegű hangszereket ne alkalmazzák.

E téren is tekintetbe kell venni a különböző népek sajátos természetét és hagyományait. (63. p.).

A 64. pont értelmében ,,Az éneket kísérő hangszerek az éneket segíthetik, a részvételt könnyebbé tehetik és jobban megvalósíthatják a közösség egységét. Hangjuk azonban ne nyomja el úgy az éneket, hogy ne lehessen azt érteni. Amikor pedig valamelyik részt a pap vagy a segédkező énekli hivatása szerint fennhangon, akkor a hangszerek hallgassanak!”

A 65. pont szerint: „Az orgona vagy más hangszer az énekes vagy olvasott miséken törvényesen alkalmazható az énekkar és a nép énekének kíséretére. Magában játszhatik a mise elején, mielőtt a pap az oltárhoz lép, felajánláskor, áldozáskor és a mise végén.”