A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
RENDELKEZÉS Szentatyánk Jópásztor vasárnapjára irányuló szózata a kézhezvételt követő vasárnapon a szokásos módon minden hivatalos misén felolvasandó az alábbi bevezetővel: Kedves Híveink! Jópasztor vasárnapján ismertettük veletek a papi hivatások világnapjának jelentőségét. Közben megérkezett hozzánk Szentatyánk ugyanezen napra szóló szózata. Ezt most van alkalmunk veletek közölni és annak megszívlelésére felhívni. Hallgassátok meg tehát Szentatyánknak, VI. Pál pápának az egész Egyházhoz intézett megnyilatkozását. Kalocsa, 1967. április 8. MAGYAR PÜSPÖKI KAR Ez év április 9-én, Húsvét után második vasárnap, amelyre a Jó Pásztorról szóló evangélium veti fényét, ünnepli az egész Anyaszentegyház a „Hivatásokért való imádság világnapját.“ A „hivatás“ szót több értelemben használjuk. Alkalmazható az egész emberiségre, amely a keresztény üdvösségre hivatalos, (cfr. Cone. Ее. — Gravissimum, proemio: Gaudium et spes: 13; 19; 21.) Ha pedig az ember életének eszményi értelmet akar adni s ezért a rátermettségét és a kötelességeket szem előtt tartva választja meg állapotbeli helyzetét, foglalkozását és mindazt, aminek életét szenteli, szorosabb értelemben beszélhetünk hivatásról. Így életünk magasabb méltóságot és transcendens értéket nyer. De a „hivatás“ szónak gazdagabb tartalma is van, amely szinte kizárólagos, sajátságos és tökéletes. Ebben az értelembem a hivatás két szempontból is különleges: egyrészt, mert egyenesen Istentől származik, mint ragyogó fénysugár, amely a lelkiismeret legmélyebb és legbensőbb rejtekébe világít, másrészt pedig gyakorlatilag az élet felajánlását jelenti, amellyel az ember teljesen átadja magát az egyetlen és legfőbb szeretetnek: az Isten szeretetének és a testvérek szereíetének, amely az előzőből ered és vele egyet alkot. A hivatás ebben a különleges értelemben olyan páratlan, bensőséges valóság, annyira szent, hogy az Egyháznak is közre kell benne működnie. Az Egyház megvizsgálja, szeretettel gondozza, neveli, igazolja és elfogadja a hivatást. Miért szentel az Egyház annyi figyelmet a hivatásoknak ? Mert minden hivatás kivételesen nagy érték. Hogy is lehetne az Egyház, a lelkek anyja és tanítója, közömbös vagy hanyag ilyen lelki jelenség láttán, amelyben egy lélek legértékesebb adottságai bontakoznak ki és amelyben csodálatos módon és mértékben működik a Szentlélek kegyelme? Gondolunk itt a drágagyöngyről szóló példabeszédre (Mt. 13, 46), és a zsinat tanítására is, amely kifejti, hogy a püspökök megszentelő működéséhez szorosan hozzátartozik a hivatásokról való szerető gondoskodás. Az Isten imádására és az Egyház szolgálatára rendelt minden hivatás a legélénkebb figyelmet érdemli meg azok részéről, akik a lelkek kertjét művelik és gondozzák. Kiváltképpen ez valósítja meg az Isten országának virágzását a földön egyházi és Világi téren is; ez az egyik jele a fölülről jövő Szeretet jelenlétének; egyfajta párbeszéd kezdete ez az élő Krisztus és a nép — a család, a plébánia, az egyházmegye — között, amelynek köréből nyeri hívását a kiválasztott. A hivatások értékének megbecsülése kötelezi tehát az Egyházat, hogy velük foglalkozzék. Sőt mi több! Megkettőzi ezt a kötelességét, hogy szükség is van a hivatásokra. A hivatások adnak reményt az Egyház intézményes fönnállására és hatékony lelki tevékenységének a kifejtésére. Az Egyház, amilyennek Krisztus rendelte, nem élhet papi szolgálat nélkül. Szükség van rájuk az evangélium hirdetésében. Az evangélium elterjedése függ a legfönségesebb és legfontosabb szolgálatra, az üdvösség szolgálatára meghivoítak és elkötelezettek számától, munkájától és életszentségétől. Emlékeztetünk Szent Pál tömör szavaira: „Mindaz, aki az Ür nevét hívja segítségül, üdvözül. De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higyjenek abban, akiről nem halottak? S hogyan halljanak hírnök nélkül? S hogyan hirdessen az, akit nem küldtek?“ (Rom. 10, 13—15.) Lehet-e határozottabb szavakkal kifejezni azt a követelményt, hogy fölhatalmazott küldöttekre van szükség Krisztus igazságának és kegyelmének kisugárzására. íme ez a dráma: az Egyház erre a szent szolgálatra nem küld bérért dolgozó professzionistákat, nem épít ki hálózatot propagandistákból, akiknek ez a mes
