A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
Kedves Híveink, Krisztusban szeretett Testvéreink! Számunkra minden esztendő a szent reménykedés ünnepével kezdődik. Mi az Üdvözítőnk nevében és az Ö erejében, a Boldogságos Szűz kézvezetése mellett indulunk az évfordulókon a következő év teljességébe. Leikeinkben még visszhangzik a szilveszteri számadás és a hálaadás érzésvilága. Az évnyitó nap sajátossága azonban már az új reménykedések, tervezgetések és vállalkozások szálaiból szövődik és színeződik. Az új reménység és Istenre hagyatkozásunk harsan fel hagyományos egyházi énekünkben is: „Ö, szép Jézus, ez ú-j esztendőben légy híveidben ! Ó Mária, esedezzél értünk, édes reményünk! Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben lehessünk Jézus drága kedvében !” Ez a mi, felétek irányuló kegyelmi jókívánságunk, főpásztori buzdításunk és imaszándékunk is: „A reánkbízott hívek összesége minden ügyében lehessen új évünkben Jézus kedvében.” Ezen óhajtással törekszünk veletek, kedves Híveink, három gondolatot megszívleltetni, elfogadtatni és Isten kegyelmével valóra váltani. A három gondolat ugyan külön-külön területre, de azonos célra vonatkozik: Békét a világnak! Békét szép hazánknak! Békét családjainknak! Jóságos, a világ sorával annyit törődő VI. Pál pápánk, meghagyta, hogy a mai nappal kezdődően Anyaszentegyházunkban az év első napja, az Újév ünnepe a béke napja legyen, a világbékét szolgálja. Amikor ezt felénk elrendelte, felkérte a népek és békeszervezetek vezetőit is, hogy csatlakozzanak. Milyen szép és eredményes volna, ha a jövőbenézés legkinálkozóbb napján minden szív, minden nemes törekvés egyesülne a béke leesdésében és annak komoly munkálásában. Mi máris megszívleljük és megszívleltetjük Szentatyánk nemes kezdeményezését. Veletek együtt kérjük Urunkat, a béke fejedelmét, hogy főleg békeakarásunkkal és békemunkánkkal járjunk kedvében az új esztendőben. Szentatyánk szüntelenül . munkálkodott a világbéke érdekében, mivel ez a legnagyobb földi jó veszélyben forog. Egyes helyeken — leginkább Vietnámban! — oly háború dúl, amellyel nemcsak egy szerencsétlenségbe sodort népet sújtják és pusztítják, de magát a világháborút is reánk zúdíthatják a támadó háborús erők. Ezért tolmácsoljuk felétek a mai napra szóló pápai üzenet megállapításait is: „A béke nem lehet csupán szép szólam.” Ha a szavak üresek maradnak, akkor éppen az önző vágyakat takarják. A béke alapjait mindenkori érvénnyel boldogemlékű XXIII. János pápánk foglalta össze négy pontban: „Igazság, igazságosság, szeretet és szabadság.” Ha ebből a négy követelményből csak egy is hiányzik, már nem lehet igazi békéről szó. Ennek a békeeszménynek a megértését kívánja szolgálni a bevezetett újévi béke napja is. Egy ilyen eszmélés biztosan száműzi a béke veszélyeztetőit. Ezek többek között a nemzeti önzés, az erőszak szelleme, a fegyverkezés szülte hadipotencia, másrészt annyi nép ínsége, elhanyagoltsága és elmaradottsága. A béke ellensége az a kishitűség és tévhit is, hogy a béke csak a fegyverek erején nyugodhat. Végül békeellenes az üres pacifizmus is, amely visszariad a béke áldozatos munkálása elől és haszontalan frázisaival csak az önző restségből eredő semmittevést álcázza. Mi, magyar katolikus hívők, örömmel és készséggel vesszük Krisztus helytartójának felhívását. A most folyó hit évének második felét és folytatását a béke és remény évévé kívánjuk dúsítani. Ezért első hivatalos egyházi békenapunkon így fohászkodunk: „Nyisd meg Urunk és Istenünk minden jóakaratú ember számára azokat az utakat, amelyek egymás megsegítéséhez, a szivek kitágításához és a testvéribb élethez vezetnek a valóban egyetemes emberi közösségben.!” Kedves Híveink! Anyaszentegyházunk — különösen a II. Vatikáni Zsinat óta — igyekszik mindinkább úgy beleilleszkedni korunkba és világunkba, hogy léleküdvözítő munkája mellett felajánlja szeretettől ihletett szolgálatát a közös emberi javak előteremtésére és gyarapítására. Ezt mi, magyar katolikus főpásztorok, természetesen elsősorban drága hazánkban, szeretett népünk érdekében gyakoroljuk, összegyházi útmutatást követünk, amikor szívvel-lélekkel járulunk hozzá hazánk további fevirágoztatásához. A béke, amelynek ünnepi napját ma ígéretesen üljük meg, nemcsak isteni adomány, hanem az emberi fáradozás gyümölcse is. A béke azonos a fejlődéssel, jelentette kj Szentatyánk húsvéti körlevelében, amikor a népek haladását tárta elibünk. Nos, nálunk éppen most indul be gazdasági életünk továbbfejlesztése, amely az átfogóbb és tartalmasabb fejlődés útján kívánja megteremteni a nagyobb jólétet. Mi, felelős főpásztoraitok, akik tőlünk telhetőén küldetésszerűen fáradozunk egész népünk haladásán és békéjén, ma veletek együtt örvendezünk e szép célkitűzésnek.