A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
Allás»glalásunk alapozásához először közeli múltúnkba tekintünk vissza. Ebbe a visszapillantásban megláthatjuk és kellően értékelhetjük mindazt, amit az utolsó két évtizedben oly sok téren elértünk. Jól ismerjük a második világháború pusztításait hazánkban. Azt is tudjuk, hogy felszabadulásunk óta évről-évre előnyösen rendeződtek életkörülményeink. Népünk egésze ma a szociális és az osztó igazságosság jegyében élvezheti az eddigi közös munkájának legközösebb gyümölcseit. Megszűnt a népbetegség, a nyomor, a munkanélküliség és a bizonytalan holnaptól való félelem. Másrészt igen számos a szociális létesítmény és vívmány. Ez a visszatekintő felmérés minden elfogulatlan szemlélőt bizalommal tölt el. Ha a két évtized eredményei bizalomban összegeződnek, akkor az új gazdasági reformhoz is előlegezzük a bizalmat, remélve és várva a további szociális eredményeinket. Reánk hívőkre különösen megnyugtató, hogy a gazdasági reform oly szerencsésen mozgósítja az erkölcsi erőtényezőket. Amíg a főcél az átalános fejlődés és annak meggyorsítása, a megvalósításnál toborzódnak az erényszámba menő erkölcsi erők is: az egyéni felelősség és lelkiismeretesség, a becsületesség, a tevőleges emberszeretet, az áldozatosságig fellángoló közösségi érzés és áldozatkészség. Mindez velejáróként bontakoztatja ki az egyén sokoldalú képességeit. A szaktudástól kezdve a nagylelkűségig. Maga az együvétartozás, a szolidaritás is szépen valósul. Hiszen egy dolgozik az egészért és az egész az egyért. Az egyéni lelkiismeretesség és a közösségi összefogás és összhang révén valóban közös tulajdonunkat képezik az elért eredmények, közösek az azok fölötti örömeink, közösek és igazságosak az azokban való érdemszerinti részesedéseink. Amennyiben a béke egyenlő a fejlődéssel, mi a most programba vett fejlődést hazánk és népünk békeszolgálataként köszöntjük. Ennek jegyében ajánljuk fel a mi osztatlan hozzáállásunkat. A feladatok kitűzése, a megvalósítás módszereinek és eszközeinek meghatározása és alkalmazása a közhatalmat, az államvezetést illetik. Mi ezt jól tudjuk és el is fogadjuk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a társadalom fellendülése az egyén legfőbb érdekeit is előmozdítja, biztosítja és magában hordozza. Épp ezért a magunk részéről azon vagyunk és leszünk, hogy mi is serkentsük az erkölcsi tényezőket és ezáltal szervesen kapcsolódjunk bele e nagyszerű, mindnyájunkat közelről érintő és mindannyiunk javát szolgáló vállalkozásba. Ebből az is következik, hogy, aki erőihez mérten nem yenné ki részét a munkából, az kárát vallja, mégpedig a kemény apostoli szó értelmében: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Mi, híveinkkel együtt készséggé? vállaljuk a reánk eső részt és megismételjük: Egyházunk békenapján hazánk és «népünk békés — boldog jövendőjét akarjuk szolgálni a kitűzött gazdasági fejlődés útján is. Kedves Híveink! , Szózatunkat nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne emelnénk ki külön a család jelentőségét egyházunk és népünk életében. A családba születünk bele, annak légkörében növekedünk és életünk végéig megmaradunk annak szent kötelékében. A hit és a remény fényével világítottunk reá békét kereső világunkra és szociálisabb jövőt tervező, építő hazánkra. A családi körben a békesség — boldogság sokasítása és szilárdítása érdekében uraltassuk el a szeretetet. Gondolunk itt különösen a hitvesi hűségre és szeretetre, a gyermekáldás vállaláséra, a gyermek lelki gondozására. Legyen a szeretet annyira kölcsönös, hogy azt élvezzék a tisztességben megöregedett déd- és nagyszülők éppúgy mint a családfentartók, a gyermekek és az unokák. A békés egyház és a békés haza; a békés világ és a békés jövendő döntően a békés családokra épül. Ezért nagyon kérünk, kedves Híveink, szívleljétek meg a szeretet parancsának sugalmazásait és hozzátok létre a szép családi közösségekben a szeretet légkörét. Ez mindent könnyebbé, szebbé, boldogítóbbá avat. Karácsonyi érzelmekkel köszöntjük és áldatjuk a példás családjainkat és minden magyar családot. Veletek vagyunk és kívánunk maradni, kedves jó Híveink, e szent béke napon és az év minden napján. Számoljatok mindenkor a mi szolgálatunkkal. A mai lelki együttlétünk csendüljön ki a hitremény- szeretet énekében: „Uram, hiszlek és reméllek, tiszta szívből szeretlek. E szent hitben, reménységben, szeretetben erősíts!” Isten áldja, ezt esdjük egy szívvel-lélekkel, minden hívünket, minden családunkat, drága hazánkat és népünket, minden jóakaró embertestvérünket és a békét áhító és az ezért munkálkodó karunkat! \ Főpásztori szeretettel és szolgálattal. Budapest, 1967. december 24-én A Magyar Katolikus Püspöki Kar. Rendelkezés Fenti püspökkari körlevél — érthetően és büZdjtpap Trr. felolväsäri^ö tTj'Jev ünneplésének minden 'hivatalos szentmiséjén' ‘ Érk«.< mi : Fk.: Kovát# Géxa 5400 db 67.2152 kalocsai telepe
