A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

- 2 -A Ssontiré.j ás munkra* hanem soha el nem maló, lünkben és szivünkben,, így megé veletek vagyok mindennap a vi'iá

főleg az evangéliumok nem holt betek szóélő hang, amelynek ott kell súgni a f ü<-> rtjükmit jelent krisztus szava; "íme, én g végezetéig,.

A Második Vatikáni Egyetemes Zsinat a

Szent Írás fáklyáját

magasra emelte* Be akar vele világítani az Egyház legbelsőbb életébe* A^ Szentirás szellemének kell átjárnia az Egyház egész stílusát* A megújulásnak ennek szellemében kell végbemennie, De azt is hangsúlyozza a szent zsinat, hogy a hívek a Szentírást nemcsak istentiszteleti cselekményeknél, hanem a családi otthonban is minél gyakrabban olvassák« Minden hívőnek hozzáférhetővé keil tenni a Szent Írást, amelynek a keresztény élet lelkiségét teljesen át kell alakítania« Meleggé és bensőségessé kell tennie*

Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a kinyilatkoztatás két forrásból ered 9 Egyik a Szentirás. a másik á S zent hagy omány * A kettő szorosan összefügg» Kiegészítik egymást* Elválaszthatatlanul összetartoznak* Arra is gondolnunk kell, hogy a Szentirás az Egyháznak legszentebb könyve. Az Egyház gondozása, védelme és oltalma alatt áll, Ezzel az érzülettel kell tehát a Szent Írást késbe venni és élő hittel olvasni,

Ebben az ünnepélyes órában, amikor a Szentirást minden magyar katolikus templomban a hivek szeretető és kegyelete övezi, mifmagyar püspökök, »mennyire rajtunk múlik, azon leszünk, hogy a Szentirás, vagy legalább is annak újszövetségi része minden magyar katolikus család asztalára kerüljön»

II* Hogyan hallgassuk Isten igéjét, a szentbeszédet?

Az imént felolvasott vasárnapi evangéliumi szakasz a magvetőről szól**« A termés attól függ. hogy milyen talajba kerül a mag. Ez a fennségesen szép elbeszélés a magvetőről, tulajdonképpen Isten igéjének sorsát és útját jelzi az emberek szivében, Jézus, a hallgatók négy csoportját különbözteti meg« Az első csoportnál a mag útfélre esett, Szébtaposták* A madarak elhordták, A kemény, letaposott uton; az országúton, a mag nem tud kikelni«,»Porhanyó föld kell neki* A második csoportnál a mag köves talajra hull* Van ugyan felül egy kevés termőtalaj, a mag mégsem tud gyökeret verni, hamar elszárad* A harmadik csoportnál a mag tövisek közé esik és azok elfojtják, A negyedik csoportnál a mag jó földbe hull, százszoros gyümölcsöt hoz,0«

Kedves

Testvés

ne legyen a lelkünk mindenki járta, keményre taposott országút, ahonnan*a magot a szél elsodorja« Ne legyen a lelkünk kősziklás talaj, ahol a kegyelem barma*-* kiszáradt és Így minden kisül! Ne legyen a lélkunk tövises bozót ahol a kincs, hír, gyönyör indái elfojtják Isten igéjének magját és megölik..

Ma Hatvanadvasárnapja van* A Szentirás vasárnapja, A Szentirás két csillogó gyertya közül most búcsút int felénk* Be akar költözni a szivünkbe, be akar térni a családunkba* Legyen legkedvesebb könyvünk, mindennapi kenyerünk* Szépen mondja Gárdonyi Géza. a. kiváló magyar láó:

"Olyan könyv, amelyet mindennap olvasunks csak egy van az rJj Testamentum* Már húsz esztendőnél, több ideje, hogy naponként olvasok belőle, Mindig ott van az asztalomon, A koporsóban is ez legyen szivemen»"

Budapest. 1967о jsauár

Magyar Püspöki Kar.,

/Pelolvasandó január 29-én *• Hatvanad vasárnapján. *-/