A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
2 quentia, Offertorium, Communio), a celebráns azt nem mondja el (lásd előbb Instr. 32). 2. Az Ordinariumot (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus-Benedictus, Agnus Dei) a pap latinul a néppel, illetve a kórussal (kántor) együtt énekelheti vagy recitálhatja. 3. a) A lépcsőimában a 42. zsoltár mindig elmarad. Ez a zsoltár csak a XI. században került a szentmisébe. Szép gondolatainak elhagyását egyesek fájlaljak ugyan és enélkül hiányosnak érzik a szentmisére való előkészületet. A megmaradt és áhi, tattal végzett „Introibo ad altare Dei” ant.ifona azonban továbbra is alkalmas módon koncentrálja lelkünket arra, hogy a szentmiseáldozatot Krisztussal egyesülve mutassuk be a Mennyei Atyának. A 42. zsoltár ehagyása azt jelenti, hogy úgy végezzük ezentúl a lepcsőimát, mint eddig a gyászmisékben, b) Az egész lépcsöima elmarad, ha a szentmisét valamilyen más liturgikus cselekmény (actio liturgica) megelőzte. Az 1960-as Codex Rubricarum 424. pontja a lépcsőima elhagyását az alábbi esetekre rendelte el: Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, Hamvazószerdán, V irágvasárnáp, Húsvéti vigilia misén, Búzaszenteléskor és kér észt járó napokon, de csak az előírt szertartásokat követő misékben és a Pontificale Románumban lévő konszekrációkat követő .misékben. „Actio liturgica’’ alatt értendő minden olyan cselekmény, amely a szentmisével „directe et immediate connectitur.” Ilyennek minősül az „aspersio aquae benedictae ante Missam dominicalem, cantus horae tertiae immediate ante Missam conventualem aut pontificalem aut similes occurrentiae, ut v. gr. cantus Laudum aut delatio cadaveris ad ecclesiam immediate ante Missam exsequialem aut defunctorum in genere.’’ Nem számítható viszont liturgikus actiопак a mise előtt való áldoztatás és a karácsonykor, valamint a halottak napján végzett első, illettve második szentmise. Ka a lépcsőima teljesen elmarad, akkor az „Aufer a nobis” és az „Oramus Te Domine’’ elhagyásával a pap azonnal felmegy az oltárhoz és középen megcsókolja azt. 4. Az ünnepélyes (asszisztenciás) misében az alszerpap nem tartja többé a paténát, hanem a paténa az oltáron marad ugyanúgy, mint más szentmisében. 5. A secretá-t (illetve új nevén Oratio super oblata) az énekes misében latinul énekeljük az oratio dallamon. Az utolsó secreta befejezéséhez tartozik a „Per omnia saecula saeculorum. Amen.” is. Ez tehát még oratio dallamon énekelendő. Az olvasott szentmisében a secretát hangosan (elata voce) mondjuk. Ez egészen új rendelkezés, amelyet jó híveinknek is meg kell magyarázni. Utalhatunk arra, hogy a secreta az áldozati ajándékok felett mondott imádság. S mivel az áldozatbemutatás a pap és a hívek közös aktusa, ezért természetes, hogy a secretát nem csendes, mintegy magán imádságként végzi el a pap. 6. A kánont bezáró doxológiát a „Per ipsum’’-tól a „Per omnia saecula saeculorum. Amen”-ig bezárólag a pap énekli vagy hangosan mondja A doxológia az ünnepélyes vagy feriális prefáció dallamára énekelendő. (Eph. Lit. 1964. 514.) Az egész doxológia alatt a pap a kelyhet a szentostyával kissé felemelve tartja és az eddig szokásos keresztvetéseket elhagyja. A szent színeket csak az „Ámen” után teszi le az oltárra és ezután hajt térdet. Az „Amen”-t a nép feleli. A doxológiával kapcsolatos elevatio valójában a szentmise ősi, fontosabb elevatio ja, amely nem a híveknek, hanem a mennyei Atyának szól. Méltán kap tehát e rendelkezéssel nagyobb hangsúlyt a szentmisében. 7. A Miatyánkhoz szorosan hozzátartozik a bevezető rész is (Oremus, Praeceptis salutaribus moniti . . .), ezért az olvasott misében a celebráns ezt is hangosan mondja. Az olvasott misében a Miatyánkot a hívek a pappal együtt latinul vagy a nép nyelvén recitálhatják, énekes misében viszont a pappal együtt latinul énekelhetik. Természetesen helyes az eddigi gyakorlat is, amikor a pap egyedül énekli latinul a Miatyánkot 8. A Miatyánk utáni embolízmust, azaz a „Libera nos quaesumus’’-t, a celebráns latinul énekli vagy hangosan mondja. Mivel a dallam még nem ismeretes, további intézkedésig csak hangosan kell mondani. 9. A szentáldozasnál a „Corpus Christi” formula mondandó, miközben a pap egy kissé felemeli a Szentostyát a ciborium felett és az áldozó felé mutatja. Az áldozó feleli: Amen, Utána kereszt jele néikül áídoztatja meg a hívőt. (Az áldoztatás magyar nyelvű végzését is kérni fogja a Püspöki Kar a többi magyar nyelven végzendő szöveggel.) 10. Az utolsó evangélium elmarad, a Leoimádság pedig véglegesen megszűnik. A szentmise tehát ezentúl a Placeat-imával, az oltárcsókkal és (kivéve a gyászmisét) áldással fejeződik be. Ezután semmiféle szándékra mondott imádságnak nincs helye. 11. Egyedül diakónussal is lehet énekes misét celebrálni. Nálunk magyar földön
