A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
2 consuetudo, hogy kispapjaink, akik még nem lettek subdiaconusok, olvassák a leckét és asszisztálnak a szentmisében megfelelő liturgikus ruhában. Miután ez csak a szemináriumokkal rendelkező helyeken lehetséges és szabadságuk idején végezhetnek lectori, illetve subdiaconusi teendőket, éppen azért hangsúlyozottan kell említeni a T. Testvéreknek, hogy egy diaconussal is (aki felszentelt pap is) lehet ünnepi misét végezni. II. De lectionibus et de cantibus inter lectiones. (ad Const, art. 51.) A hívek részvételével mondott szentmiséken az olvasmányos részt, azaz a leckét és evangéliumot közvetlenül, a nép felé fordulva a nép nyelvén kell felolvasni vagy énekelni. Ez vonatkozik mind a vasár- és ünnepnapi, mind pedig a hétköznapi u. n. hivatalos misékre. (Instr. 51.) a) Az ünnepélyes misében az ambóról vagy a szószékről, b) énekes vagy olvasott misében, ha maga a miséző olvassa vagy énekli, az oltártól vagy az amboról vagy a szószékről, ahogy megfelelőnek látszik és alkalmas arra, hogy a hívek teljesen megértsék. Ha más olvassa ezeket, az is az ambóról vagy a szószékről végzi. 50. Ez a pont megengedj azt, hogy a nem solemnis, de a hívek közösségeben végzett misekben a leckét a közben előforduló énekkel együtt megfelelő lector, mimstráns is olvashatja, míg a celebráns ül és figyelemmel hallgatja. Az evangéliumot azonban a diaconus, vagy más pap olvassa, aki előzőleg a Munda cor imádságot elmondja, utána áldást kér és az evangéliumi könyvet a végén a celebránsnak csókra nyújtja. 51. Az énekes misékben a lectiokat és evangéliumot, ha népnyelvén adják elő, lehet ének helyett olvasni. De ez csak lehetőséget ad és nem parancsot. Aki gregorián dallamon megfelelően tudja énekelni a lectiot és evangéliumot, úgy hogy a hívek megértsék, azt megteheti. 52. A leckék és evangéliumok olvasása és éneklése a következőképpen történik: a) Az ünnepi misében a celebráns a leckéket és a közbeeső liturgikus éneket ülve hallgatja. Az epistola eléneklése után a subdiaconus a celebránshoz megy és áldást kér tőle. Utána a celebráns a turibulumba tömjént tesz, megáldja és a diaconus az eddigi szokás szerint áldást kér és a celebráns az evangéliumot állva meghallgatja. Az evangélium végeztével a könyvet megcsókolja es a homilia után a Credot intonálja, amennyiben az elő van írva. Credo után a segédkezőkkel az oltárhoz vonul. b) Az énekes és olvasott szentmisékben, ha a leckéket és az éneket, továbbá az evangéliumot az 50. pontban említett módon éneklik, vagy olvassák, a celebráns éppen úgy végzi a liturgikus ténykedéseket, mint ahogy az előzőkben van jelezve. c) Ha pedig az énekes vagy olvasott misében a celebráns énekli vagy olvassa az evangéliumot (tehát a lectiot és gradualet megfelelő egyén olvasta vagy énekelte), akkor az ének végén az oltár lépcsőjéhez megy és ott mélyen meghajolva mondja a „Munda cor meum’’ imát és utána megy az ambora vagy a szószékre az evangélium éneklésére vagy olvasására. d) Abban az esetben pedig, ami nálunk a leggyakoribb, hogy a celebrans énekli vagy olvassa az összes lectiokat és evangéliumot, az ambon vagy a szószéken, a lectio utáni gradualet ott helyben olvassa el, majd a főoltár felé fordulva mondja el a Munda cort és úgy olvassa vagy énekli el az evangéliumot. III. Homilia. (ad Const, art. 52.) 53. Minden vasárnap és parancsolt ünnepen, minden szentmisében, amelyen a nép résztvesz, a conventual is és pontificalis misekben is, homiliát kell tartani. A homilia kötelező a nem parancsolt ünnepeken is, ahol azokat szokásos ünnepélyességgel tartják meg. Ajánlatos és szükséges az is, hogy Advent-es Nagyböjt feriáin, továbbá minden más alkalommal, amikor a nép nagyobb számmal jelenik meg a templomban, homiliát tartsanak. 54. Homiliának nevezzük azt a szentbeszédet, amelyet a szentmise lectioibói, evangéliumából vagy a szentmise állandó és változó részeiből készítünk és állítunk össze. Itt figyelembe kell venni az ünnepnek mystenumát, amelyet ünnepiünk és a hallgatóságnak különleges lelki szükségletét is. 55. A homilia a napi liturgiának szerves része. Ezért, ha szentmise közben sorozatos prédikációt tartunk is, az illető liturgikus nap sajátos jellege nem hagyható figyelmen kívül, sőt annak feltétlenül tükröződni kell a homiliában. IV. De oratione communi seu jidelium. (ad Const, art. 53.) A liturgikus Constitutio ajánlja az oratio fidelium bevezetését offertorium előtt. Ez nálunk egyáltalán nem volt szokásban. Ennek előkészítése és magyar nyelven való engedélyezése későbbi időben fog megtörténni. Ezért az lnstructionak ezen pontját egyenlőre nem vezetjük be. V. De parte quae linguae vernaculae in Missa tribui potest, (ad Const, art. 54.) Az Instrukció ezen pontja a szentmiseáldozatnak a népi nyelv használatáról rendelkezik. A Magyar Püspöki Kar 1964 szept. 1-én tartott konferenciáján elhatározta, hogy
