A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)

1 -A Magyar Püspöki Kar rendelkezései a Liturgikus

változások bevezetésére

Tisztelendő Testvérek!

Az Egyetemes II. Vatikáni Zsinat 2. ülésszakának ünnepélyes befejezésekor, 1963 dec. 4- én, Szentséges Atyánk, VI. Pál pápa a Szent Liturgiáról szóló zsinati határozatokat jóváhagyta, (Constitutio De Sacra Liturgia) 1964 január 25-en kiadott Motu propriöjával pedig további rendelkezéseket adott ki, amelyekkel megjelölte a Constitutio megvalósításának útját. A reformok mielőbbi és alapos kidolgozása érdekében életre hívta a „Consilium ad exsequendam Constitutionem de Sacra Liturgi a’'-tanácsot. Ez a Tanács a Ritus Congregatio-val karöltve végzi munkáját.

1964. szeptember 26-án jelent meg az „Instructio ad exsecutionem Constitutionis de sacra Liturgia recte ordinandam.” Az „Instructio-ban vannak olyan rendelkezések, amelyek 1965 március 7-én, nagyböjt L vasárnapján érvénybe lépnek. Más rendelkezések viszont, mivel előkészítésük hosszabb időt igényel és bevezetésükhöz az Apostoli Szentszék hozzájárulása is szükséges, csak később valósulhatnak meg. Ilyenek pl.: a szentmise egyes részeinek népnyelvű végzése. (Proprium Missae stb.)

A Zsinat a liturgia reformjával Anyaszentegyházunk életét akarja megújítani. Ennek a lelki megújulásnak azonban feltétele az, hogy a T. Testvérek, akik az egyházmegyében a Főpásztor szeme, ajka és áldó keze, komolyan elmélkedjék át a rendelkezéseket és készítsék elő híveiket is azok végrehajtására. „Inter Oecumenici Concilii Vaticani II. Drimitias Constitutio de sacra Liturgia merito adnumeratur, utpote quae partem excellentissimam actionis Ecclesiae moderetur; eaque tanto abundantiores fructus feret, quanto altius animarum pastores atque christifideles genuinum eiusdem spiritum perspexerint et volenti animo in usum deduxerint.” (Instr. I. 1.)

Mielőtt azonban a rendelkezéseket részleteiben is közölnénk, még egy fontos szempontra hívjuk fel a figyelmet. A rendelkezések nem rövidítések, hanem egyszerűsítések. Ezek célja nem az, hogy ezentúl — esetleg lélektelen recitálással — rövidebb idő alatt végezzük el a szentmisét, hanem az, hogy visszatérjünk az őskeresztények egyszerűségéhez és elősegítsük, hogy híveink „conscie, pie et actuose” vegyenek reszt a szentmisén.

A mai ember életritmusa nagyon felgyorsult. Lehet, hogy az idősebbek közül egyesek szívesen elmerengnek meg nem értett szövegek, vagy aktusok misztikus érzelmeket keltő hatásán, az ifjúság azonban egyszerűbb, érthetőbb és elevenebb liturgiát kíván. Ennek az igénynek tesznek eleget az Instructio előírásai.

Mindezek után a Magyar Püspöki Kar teljes egységben elrendeli, hogy nagyböjt első vasárnapjától, 1965 március 7-étől a magyarországi latin szertartású egyházmegyék valamennyi papja végrehajtsa a következő rendelkezéseket.

Az instructio megvalósítandó rendelkezései. A) rész: Általános normák.

I. A szimultán (egyidejű) kettősség megszűnik. (Instr. 32—33.)

1. Azokat a liturgikus szövegeket, amelyeket a kórus (kántor), illetve a nép énekel, Vagy recitál, a celebráns nem mondja. Ez egyelőre csak ott lép életbe, ahol latinul éneklik vagy recitálják ezeket. (Lásd erről alább az Instructio 48. pontját.)

2. A celebráns nem mondja az olvasmányokat (lecke és evangélium), ha az illetékes segédkező, vagy ministráns (lásd Instr. 50. § és 52.) azokat felolvasta vagy elénekelte.

II. Néhány rítus egyszerűsítése. (Instr. 36.)

1. A kórust a celebráns és a segédkezük csak a szertartás elejen és végén üdvözlik.

2. A kóruson jelenlevő klérust a következőképpen kell incenzálni: három duktussal (lendítéssel) a kórus egyik oldalát, ugyanúgy a másik oldalát is, mintha egy-egy személy lenne. Külön incenzálás csak a jelenlevő felszentelt püspököknek jár.

3. Csak azt az oltárt incenzálják, melynél a szertartást végzik.

4. Minden kézcsók, valamint az átnyújtott vagy átvett szerek megcsókolása elmarad.

B. rész: A szentmiseáldozat.

I. De ordine Missae, (ad Const, art. 50.)

1965 márc. 7-től kezdve az Ordo Missae teljes megújításáig, a következő újítások lépnek kötelező erővel életbe az Instr. 48. pontja alapján. (Lásd 1965-ös Directorium, 6—7. old.)

1. Ahol a kórus (kántor), vagy a nép latinul énekli vagy recitálja a Propriumot (Introitus, Graduale, Tractus, Alleluja, Se-