A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

946/1964. szám. Véradás. - ’ Egyre nagyobb méreteket ölt hazánkban a véradó mozgalom; a dolgozók tízezrei mennek» a véradó állomásokra, hogy beteg embertársaik­nak életet adó vért adjanak. A legmélyebb hu­mánum megható megnyilvánulását látjuk mind­annyian ebben. Nem idegen ez a keresztény életszemlélettől, sőt a másokon való segítés alapvető tanítása Krisztusnak. Szép példákról tudok az egyházmegyéből isv amikor a lelkipásztor hívei élén elsőnek tett ele­get e szeretetparancsnak. Amikor ezt megköszö­nöm, buzdítom T. Papjaimat, legyenek híveik példái és buzdítói a véradómozgalomban. 947/1964. szám. Halálozás. Palkó József pusztamagyaródi plébános éle­tének 61., áldozópapságának 36. évében, hosszú betegségének türelmes elviselésével f. évi április 18-án visszaadta papi lelkét Teremtőjének. Palkó József 1928-tól 1937-ig Nován, Zala­egerszegen, Csentregen és Nagygencsen volt káp­lán. 1937-től 1948-ig Nagylengyelben, 1948-tól haláláig Pusztamagyaródon volt plébános, Palkó József krisztusi egyszerűségben élő pap volt. Imádságos szeretettel működött hívei között, amíg a betegség munkaerejét meg nem törte. Szíve jóságának emlékét hívei, akiket sok­szor megsegített felejthetetlenül őrzik. Betegsége alatt türelmével tanított és imádságos lélekkel készült halálára. A megboldogultat f. évi április 20-án 9 óra­kor Pusztamagyaródon az engesztelő szentmise Szombathely, 1964. június 6. bemutatása után helyezték meghalt hívei közé örök nyugalomra. Temetésén nagyszámú pap­­testvérei és hívei vették körül. Kérem a T. Testvéreket, hogy a kötelező; szentmisén túl is foglalják szeretett halottunkat szentmiséik mementóiba és imáikba. R. I. P. Fazekas István söptei lelkész életének 60., áldozópapságának 37. évében f. évi május hó 20-án Halásziban, a szentmise-áldozat bemuta­tása után váratlanul visszaadta nemes papi lel­két Teremtőjének. Fazekas István 1927-től 1941-ig Pákán, Szombathelyen, Jánosházán, Körmenden és Sár­váron működött kápláni minőségben. Szeretettel emlékezünk vissza söptei működésére, ahol 1941- től, haláláig mint Söpte első lelkésze vezette a lelkészséget. F. évben Pünkösd ünnepén bérmáltam az általa előkészített 130 bérmálkozásra váró hívét. Szóban köszöntem meg 24 év óta áldozatos és fáradtságot nem ismerő munkáját. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez a köszönet fájó búcsú­zássá válik. Fazekas István söptei lelkészt a ha­lál egyházmegyénk hűségesen dolgozó papjai so­rából szólította el. Szíve szeretetével végezte munkáját és egyszerűségével tudta híveit a krisz­tusi úton vezetni. Nevelői munkájában a szere­tet vonzotta hozzá az ifjúságot. Nagy fájdalmat okozott paptestvérei és hívei körében, hogy nem láthatják többé Fazekas István meleg tekintetét, nem hallhatják erősen zengő, mély hangját... az Úr hívta az örökkévalóságba. Szeretett paptestvérünk földi maradványait szülei mellé a halászi temetőben helyezték örök nyugalomra, de holttestét söptei fölá is takarja, melyet szerető hívei vittek el a temetésre. Az egyházmegyét május hó 23-án nagyszámú pap­­testvérek képviselték. A megboldogultért a kötelező szentmisén fe­lül imákat kérek a T. Testvérektől. R. I. P. f SÁNDOR s. püspök 4 *4/3265 kix Vas megyei Nyomdaipari Vállalat 350 pld.

Next

/
Thumbnails
Contents