A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)
bekapcsolódásukat. így pl. a nagypénteki szertartás elején, amikor a pap leborul az oltár lépcsőjére, mindannyian térdeljenek le, a Passiót állva hallgassák végig, az adoratio crucis szertartására álljanak fel, a „Venite adoremus“ után egy pillanatra térdeljenek le. Ugyancsak végezzék a megfelelő térdeléseket és felkeléseket „Flectamus genua“-ra. A húsvéti vigíliára mindannyian hozzanak magukkal gyertyát, melyet a húsvéti gyertyáról gyújtanak meg. Égő gyertyával kezükben, állva hallgassák végig az Exsultetet, majd a keresztségi fogadalom megújítását, valamint így vegyenek részt a feltámadási körmenetben (közben elolthatják a gyertyát). Állva hallgassák a húsvéti „Allelúját“ is. Azután egyes válogatott énekesekkel (idővel majd az egész néppel is) taníttassuk be a következő énekeket: virágvasárnap : „Hosanna filio David“, „Pueri Hebraeorum“, „Gloria, laus et honor“; nagycsütörtökön: „Pange lingua“; nagy-Budapest, 1957. március 5. J9S4. pénteken: „Venite, adoremus“. A Pater nostert tanítsuk be latinul, hogy a hívek a pappal együtt közösen imádkozhassák áldozás előtt; végül nagyszombaton „Lumen Christi“-re: „Deo gratias“. Misében „Alleluja“, mise végén „Deo gratias, alleluja, alleluja“. A föltámadási körmeneten: „Et adhuc tecum sum“, „Nolite timere“ és „Feltámadt Krisztus“ lehetőleg az eredeti ősi daliam szerint („Szent vagy Uram!“ 87. sz.). Ha a Ft. Papságunk valóban átérti az Egyház szándékait, a nagyheti szertartások kiváló fontosságát és jelentőségét a keresztény életben és igyekszik abba híveinket minél bensőbben bekapcsolni, akkor bízvást reméljük, hogy a megújított nagyheti szertartások híveink lelkét is megújítják és meghozzák nekik a feltámadás kegyelmét, a húsvéti szeretetet, örömöt és békét. V MAGYAR PÜSPÖKI KAR \ 4
