A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)
KÖRLEVÉL A HÍVEK SZAMARA Felolvasandó feketevasárnap. Kedves Hívek! Közelednek az év legszentebb napjai, a nagyhét és húsvét ünnepe. Egy hét múlva, virágvasárnap belépünk az egyházi év szentélyébe, a nagyhétbe, melyben megünnepeljük az Úr Jézus kínszenvedését és halálát, majd azután húsvétkor dicsőséges feltámadását. Az Egyház e szent titkokat mélyértelmü, ősi és magasztos szertartásokkal ünnepli és azt óhajtja, hogy a szertartásokba a keresztény hívek minél nagyobb számban és minél bensőbben kapcsolódjanak be. Mint bizonyára emlékeztek, tavaly e szertartásokat nagyhét három utolsó napján az előző évek szokásaitól eltérően az esti órákban végeztük és magukban a szertartásokban is több változás történt. Nemcsak nálunk volt ez így, hanem az egész világ katolikusai a tavalyi évben mindenütt igy ünnepelték és ünnepük ezután a nagyheti szertartásokat. E változásokat az Egyház feje, Szentséges Atyánk, a római pápa írta elő és pedig két okból: egyrészt, hogy ezzel a nagyheti szertartásokat eredeti idejükbe, értelmükbe és jelentőségükbe visszahelyezze, másrészt meg, hogy ezáltal a hívek szélesebb rétegeinek is lehetővé tegye, hogy ezeken a lélekemelő szertartásokon résztvehessenek. A Szentatya célja tehát az volt, hogy a keresztény hívek minél több lelki hasznot, kegyelmet meríthessenek e szertartásokból és minél bensőbben egyesülhessenek az Úr Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának titkaival. A keresztény hívek szerte a világon általában nagy megértéssel és örömmel fogadták a nagyheti szertartások megújított rendjét, fokozott számban és nagy buzgósággal vettek részt e szent szertartásokon. Az idén is, mint ezután általában, e megújított rend szerint végezzük e szertartásokat. Hogy pedig azokon minél nagyobb átérzéssel és bensőséggel vehessetek részt, röviden kifejtjük nektek e szertartások igazi jelentőségét és értelmét. Az Egyház kezdettől fogva a legnagyobb kegyelettel és legmélyebb áhítattal emlékezett meg az Isten szeretetének Iegcsodásabb titkáról, az Úr Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Hisz a szent titkokból fakad számunkra minden kegyelem és üdvösség. De főképen akkor ünnepelte különös áhítattal e titkokat, amikor azoknak évfordulója évenkint elérkezett, azaz húsvét ünnepén és az azt közvetlenül megelőző napokban. így keletkezett a nagyhét és húsvét ünnepe, mely visszanyúlik az Egyház legrégibb századaiba. A húsvét kezdettől fogva az Egyház legnagyobb ünnepe, a nagyhét három utolsó napja, az ú. n. Szent Háromnap, ú. m. nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat pedig az év legszentebb napjai. Mindezekhez járult azután hamarosan virágvasárnap, a nagyhét bevezető napja, kapuja. Hogy pedig e napokat a keresztény hívek minél nagyobb lelki haszonnal ülhessék meg és azok szent titkaiba minél bensőbben vehessenek részt, az Egyház idők folyamán különféle, mélyértelmű szertartást állított be e napokra, melyeknek keretében a szentirásból vett olvasmányokkal, énekekkel és könyörgésekkel igyekezett kifejezni és a hívek leikébe vésni e szent titkok csodás értelmét. E szertartásokat eredetileg ugyanabban az időben végezték, amikor az illető titkok egykor végbementek. így nagycsütörtökön este, abban az órában, amikor egykor az Úr Jézus az utolsó vacsorán az Oltáriszentséget alapította, ünnepelték ennek emlékezetét ünnepélyes szentmisével. Nagypénteken délután 3 óra tájban volt az ünnepélyes szertartás az Úr Jézus szenvedésének és halálának emlékezetére. Az Úr Jézus feltámadását viszont nagyszombatról húsvétvasárnapra virradó éjszaka ünnepelték a lelki feltámadás szentségének, a keresztségnek kiszolgáltatásával együtt, tehát abban az időben, amikor az Úr Jézus halottaiból feltámadott. — Később e szertar5
