A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)

A léhaság minden korban, még a legvallásosabb korokban is, felüti fejét. A Bölcsesség Könyvében olvassuk a léhák jelszavát: „Rajta tehát, éljünk a jelen javakkal, élvezzük a teremtést sietve, míg fiatalok vagyunk! Töltekezzünk pompás borral és mirrhával... ne maradjon rét érintetlen bujálkodásunktól!..." (Bölcs. 2, 6. skk.) A léhák életcéllá teszik az élvezeteket, pedig a jóságos Isten ezeket csak azért adta, hogy fűszerezze velük az életet. A léhák szerint az élvezet minden, a kötelesség semmi! Ficítal leányok panaszkodtak a kollégium igazgatónője ellen, hogy csak egyszer enged kimenőt, akkor is időben haza kell jönni, pedig ők hetenként háromszor akarnak kimaradni reggelig, mert úgymond, fiatolok, nekik joguk van mulatni, szórakozni, fiúkkal együtt lenni! Egy másik esetben fiatal anyát elítélt a bíróság, mert 3 gyermekét étien, rongyosan, piszokban hagyta, míg miaga mulatni járt. Azzal védekezett, hogy nagyon fiatalon ment férjhez, joga van tehát szórakozni! — Ámde kötelességek is vannak: a tanulás kötelessége, a hitvesi kötelesség, az anyai kötelesség, a hivatási kötelességek, a vallási kötelességek. Erről a léhák evangéliuma nem szól. Éppen így nem szól Isten törvényeiről sem. Krisztus azt mondotta: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!" (Mt. 19, 6.) És a válások száma mégis rohamosan növekszik. Mert azt mondják a léha házasok: „új szerelem, friss öröm kell nekem, és senki sem állhat boldogságom útjába." — Szomorú boldogság az, amely elhagyott gyermekek összezúzott boldogságán épül. — Isten azt mondja: „Én vagyok az élet ura! Senlki ne merjen ártatlan életet kioltani!" — És anyaméhben szunnyadó ártatlan életet gyilkolnak sok ezerszámra, legtöbbször a léhák, mert a születendő gyermek keresztezi számukra a kényelem és szabad szórakozások útját!" Ö, Szent Erzsébet, aki fiatalon: 20 éves korodban, négy gyermekkel özvegy lettél, példáddal mutasd meg a léháknak, hogy milyen szent a hitvesi és anyai kötelesség, és azt is, hogy nem kell az érzéki örömökben elmerülni, ha az ember boldog akar lenni. Te boldog voltál már földi életedben hűséges férjed mellett, gyermekeid mellett, szegényeid körében; 3 nappal halálod előtt pedig betegágyadon édes dallamot énekeltél, előízét érezvén az örök boldogságnak.

24 éves korában, 1231-ben halt meg Szent Erzsébet, és már 4 év múlva szentté avatta őt IX. Gergely pápa. Atyja, II. András király, még megérte, hogy leánya képét oltárra emelték.

II. Azt mondtuk, Kedves Hívek, hogy Szent Erzsébet kora léhasága ellen küzdött. Nem mondjuk, hogy minden bűn, tehát az elsorolt bűnök is, azaz a kötelességmulasztás, a válások, az abortusok stb. mind a léhaságnak és könnyelmű életfelfogásnak következményei. Lehetnek ezeknek a bűnöknek más okai is, pl. gyengeség, bátortalanság az élet nehézségeivel szemben, továbbá a meggyengült hit... A mi hitünk szerint a földi élet előkészület, vizsga, amely után egy másik élet következik; a hitetleneknek vagy gyengehitűeknek ez a földi élet egyedüli lehetőség a boldogságra, azért azt fenékig ki akarják élvezni. A mi evangéliumunk hirdeti az önmegtagadást. „Aki utánam akar jönni, — mondja az Űr Jézus, — tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!" (Mt. 16, 24.) A keresztény ember kész a lemondásra, ha a földi javak és örömök a kötelességteljesítés útjában állnak, vagy a bűnnek csábító erejét hordozzák magukban; A keresztény ember erős lélekkel viseli a szenvedéseket és csapásokat, és mondja: „Istenem, legyen meg a te akaratod!" Szent Erzsébetet a legnagyobb csapás, férjének elvesztése, sem tudta megtörni. Iszonyúan fájt neki a veszteség, szinte eszét veszítette bele, mégis azt mondta: „Ó Uram, te tudod, hogy szívesen éltem volna vele együtt akár nyomorban is: szegényen én, szegényen ő, és szívesen koldultam volna vele házról-házra, csakhogy együtt maradhassunk, ha Te azt megengedted volna. Most én elválok tőle és ráhagyom magam a te szent akaratodra, ó én Istenem! És ha tudnám, hogy csak egy hajszálamba kerülne megváltani az ő életét, a te akaratod ellenére nem tenném meg, Uram, Istenem!"

2